Marc van Roosmalen a tudomány számára ismeretlen növény-és állatfajok felfedezésére tette fel az életét, amihez Brazília esőerdőinél jobb helyet keresve sem találhatott volna. Az Amazonas-medence a fajokban leggazdagabb élőhelyek egyike a világon.

A helybéliek a megélhetésért vadásznak, és ha egy elejtett anya után kölykök maradnak, megtartják. Ilyenkor előfordul, hogy Marc elcseréli például a selyemmajom kölyköt egy zsák babra. Marc soha nem fizet a példányokért, mert nem akarja, hogy a helybéliek szándékosan fogják be az állatokat. Lényeg, hogy a helyiek útmutatása alapján már egy tucat új fajt talált.

És miért olyan fontos az új fajok felkutatása? Mert ezen felfedezések nyomán Marc védetté nyilváníttathatja az adott területet. Ha csak ritka, de máshol is megtalálható állatokra bukkan, az általában nem elég a döntéshozók meggyőzéséhez. Ám ha Marc bebizonyítja, hogy a térségben egyedülálló fajok is élnek, az jelentősen megnöveli az esélyeit.

A térségben évente 7000 mm csapadék öntözi az ártéri erdők talaját. Amikor a talaj már átázott, a víz a folyókba szivárog. Bizonyos területeken időszakosan akár 10 métert is emelkedhet a vízszint, így csak a fák koronája marad szabadon. Ilyenkor nyílnak a virágok és a tápanyagban gazdag víz miatt bőséggel érik a gyümölcs. A rendszerint az erdők aljnövényzetében, vagy magasan, a lombkoronában élő állatok is felkeresik az ártereket táplálkozás céljából, ezért ilyenkor könnyebb észrevenni őket.

Esős évszakban a gyalogosan közlekedő állatok is úszni kényszerülnek. Erről szól két kép: a lajhár rendszerint fáról-fára mászik, most azonban úsznia kell. Alkatához képest meglepően jól halad, ennél energikusabb mozgást azonban aligha várhatunk el tőle.

Már a kőkorban is éltek emberek a térségben: az ismét előtűnő sziklák róluk mesélnek. Az egykori indiánok állatokat faragtak ki a sziklából. Az egyik legszebb faragvány delfint formáz hosszú orral és magas homlokkal. A folyami delfinek más delfinekkel ellentétben képesek elfordítani a nyakukat, mivel a csigolyák nem nőttek össze. Amikor az erdő víz alá kerül, könnyedén tekergőznek a fák között. Hosszú, fogakkal teli állkapcsuk van, és az Amazonas zavaros vizében nincs szükségük a látásukra, ezért szemük apró és fejletlen, ami szokatlan külsőt kölcsönöz nekik.

Azt beszélik, egy ismeretlen nagymacska ólálkodik a brazíliai esőerdőben. Netán egy új fajjal lenne dolgunk? Vagy csak az emberi fantázia legújabb szüleményéről van szó? A „fajvadászatra” szakosodott holland biológus, Marc van Roosmalen fejébe veszi, hogy utána jár a dolognak. Beveszi magát Amazónia rengetegébe, hogy megtaláljon és megörökítsen egy vadállatot, melyet korábban nem csak, hogy filmre nem vettek soha, de létezése mindeddig még a tudósok figyelmét is elkerülte...