Az emberiség környezetszennyező és energia pazarló életvitele hosszú távon a természeti erőforrások kimerüléséhez vezethet, ezért a fosszilis energiahordozók helyett egyre inkább az alternatív energiaforrások kerülnek az előtérbe. A fosszilis tüzelőanyagok használata korlátozott mennyiségük és a belátható időn belül kimeríthető készletek miatt nem alkalmasak arra, hogy egy fenntartható energiagazdaság épüljön rá, ezért a megújuló energiaforrások hasznosítása jelenthet megoldást, környezettudatos szempontok által vezérelve.

Mit takar a megújuló energiaforrás?

Megújuló energiaforrás: olyan energiaforrás, amely természeti folyamatok során folyamatosan rendelkezésre áll, vagy újratermelődik (napenergia, szélenergia, vízenergia, biomassza, geotermikus energia, stb.). Olyan természeti erőforrások, melyek hasznosításával az emberiség a szükségleteit az adott gazdasági fejlettség szintjén kielégítheti, és használatuk ellenére természetes úton, újratermelődnek. Ezzel szemben a fosszilis tüzelőanyagok (kőszén, kőolaj, földgáz) nem megújuló energiaforrások és a mennyiségük közel végesnek tekinthető.

Napkollektor és szélerőmű együttes használata

Az energiaforrások ennek értelmében lehetnek: megújuló, nem megújuló, kimeríthető, és kimerülő erőforrások:

I. Ki nem meríthető energiaforrások

• Mennyisége nem korlátozott: Szélenergia, Napenergia, Árapály energia,Geotermikus energia
• Mennyisége korlátozott: Termőföld és a termesztett biomassza energia

II. Kimeríthető energiaforrások

• Nem megújuló: Fosszilis energiaforrások, kőolaj, földgáz, szén és származékaik.
• Megújuló: Természetes erdők

Az energiatermelés jelentős része ma még a kimeríthető és nem megújuló energiaforrásokra támaszkodik a villamosenergia termelésben és a fűtési hő előállításában. Ezért rendkívül fontos, hogy olyan biztos energiaforrások használatát aknázzuk ki, amelyek nem kimeríthetők és megújulók; energiát a naptól, a széltől, a víztől és a növényektől nyeri.

Tévedünk, ha azt hisszük, hogy a megújuló energia valami új találmány. Hiszen évszázadokon át úgy tervezték az épületeket, hogy felfogják a nap melegét, fát használtak a fűtésre és a főzésre, szélenergiával működtették a malmokat, valamint vitorláshajókat, melyek a termékek és az emberek távoli célpontokra való eljuttatását szolgálták. A modernkor technikai eszközeit felhasználva ismét hasznosíthatóvá válnak ezek a megújuló energiaforrások, a nap hőenergiáját fűtésre és melegvíz előállítására használhatjuk, a biológiai anyagokból nyert biomasszából szilárd, folyékony vagy gáznemű üzemanyagot nyerhetünk. A fa, a szalma és az energianövények, mint a fűz és az elefántfű, elégethetők az erőművekben, hogy áramot és hőt termelnek. A trágya, a mezőgazdasági és élelmiszerhulladék biogázzá alakítható, mely hő- és villamosenergia, valamint üzemanyag előállítására használható fel. A gabonanövényekből és a cukorrépából bioetanolt hoznak létre erjesztéssel, mely keverhető a benzinnel vagy üzemanyagként használható.

A megújuló energiák szükségessége és terjedésére ható tényezők

Globálisan elmondható, hogy a fosszilis energiahordozók tartalékainak kimerülésével felértékelődnek az megújuló energiaforrások. Vállalkozási és lakossági szinten pedig az energia költségek csökkentésére irányuló törekvés teszi szükségessé a megújuló energiák hasznosítását. Ezzel szemben az igen magas beruházási költségek, az egyes fosszilis energiahordozók alacsony ára - akár támogatások révén - valamint a szemléletváltozás a fogyasztói szinten hátrányosan befolyásolja a terjedés folyamatát. A megújuló természeti erőforrásokat hasznosító technológiák elterjedése a fenti tényezők miatt csak állami támogatással valósítható meg, ezért az elmúlt években az energiapolitika szerves részévé vált a különböző támogatásokkal a megújuló energiaforrások használatának elősegítése.

Hazai viszonylatban az összes megújuló energiafelhasználás 72,5%-át a tűzifa teszi ki. A geotermikus 10,3%-ot, a vízenergia 1,9%-ot, a növényi és egyéb szilárd hulladékok 10,9%-ot, a hasznosított napenergia 0,15%.

A megújuló energiák hasznosítása lakossági szinten

A megújuló energiaforrások során az előállított energiát fűtésre, hűtésre, használati melegvíz termelésre, illetve elektromos árammal működő berendezések üzemeltetésére lehet hasznosítani épületléptékben.

Nézzük sorra a megújuló energiaforrások hasznosításának lehetőségét a családi házak, illetve lakások esetén:

I. Napenergia hasznosítás
II: Geotermikus energia hasznosítása
III. Vízenergia hasznosítás
IV. Szélenergia hasznosítás
V. Biomassza hasznosítás
VI. Biogáz termelés és hasznosítás

I. A napenergia hasznosítása családi házaknál

Annak ellenére, hogy nap energiáját évezredek óta ismerjük és használjuk, a napenergia hasznosítással működő melegítő és elektromos áramot előállító rendszerek új technológiának tekinthetők. A napenergia közvetlenül vagy közvetve alkalmazható. A közvetlen alkalmazásnál a hőenergiát melegítésre, az elektromos energiát mechanikai munkavégzésre vagy egyéb célok elérésére használhatjuk. Az elnyelt sugárzási energia elektromos vagy hőenergia formájában hasznosítható. Közvetett felhasználásról akkor beszélünk, ha a nyert energiát tároljuk és bizonyos idő elteltével kívánjuk felhasználni.

A napenergia hasznosítása két módon történhet: Az egyik esetben a napenergia felfogására nem használunk külön berendezést, ekkor passzív napenergia hasznosításról beszélünk, a másik esetben a napenergia befogására és elvezetésére gépészeti berendezéseket használunk, ebben az esetben a napenergia hasznosítása aktív.

Passzív napenergia hasznosítás
A passzív napenergia hasznosítás előnye a beruházási költségektől mentes egyszerű megoldások alkalmazása. Akkor felel meg egy ház a passzív energia felhasználásra a leginkább, ha a különböző évszakok adottságait kihasználja, de káros következményei ellen védekezik is. Említésre méltó ilyen szempontból a magyar falvakra jellemző tornácos- verandás épület, mely a magyar éghajlatnak megfelelő szerkezet: véd az eső, és a túlzott napfény ellen, de télen beengedi az épületbe a napsütést, miközben óvja az épület szerkezetét. Sajnos az elmúlt évtizedekben a családi házak építésénél nem vették figyelembe a napenergia passzív hasznosításának lehetőségeit, melynek következményeként ezeknél a házaknál alacsony a napenergiából befogható energiamennyiség. A napenergia passzív hasznosítása érdekében az új építésű házaknál célszerű az épületek ablakait a déli oldalon elhelyezni ahol több napsugárzási energia érkezik, ezáltal a fűtési időszakban a napenergiát kihasználva a fűtési energiával takarékoskodhatunk. Amennyiben a ház déli oldalára kerül az előtér vagy az üvegezett terasz, veranda, szélfogó vagy télikert, jelentősen hozzájárulnak a fűtési költések csökkentéséhez. Ebben az esetben hőmegtakarítást jelent, hogy a nap felmelegíti az üveg előteret, és ez tovább csökkenti az üveg mögötti homlokzat hőveszteségét, valamint az üveg előtér vagy télikert levegőjét a ház hőmérsékletének növelésére is hasznosíthatjuk. A passzív napenergia hasznosítás elsődleges feladata az energiahiányos időszakban a temperálási célú napenergia biztosítása ezért a fűtőberendezésének méretezésénél a passzív rendszer hőtermelését nem lehet számításba venni. Így a beruházási költségeknél ugyan nem, viszont az üzemelésnél jelentős fűtési költség takarítható meg. A passzív napenergia-hasznosítás hatásfoka 15-30%.

Aktív napenergia hasznosítás
A napenergia adta lehetőségek hatékonyabb kihasználása érdekében aktív napenergia hasznosítókat célszerű alkalmazni, amelyek a napenergia befogására, tárolására és hasznosítására készülnek. A napenergia közvetlen hasznosítására szolgáló aktív rendszerek legfontosabb eleme a napenergia-gyűjtő szerkezet a napkollektor, mely a napsugárzást elnyeli és a keletkezett hőt adja át.  A hagyományos háztartásokban éppen ezért meleg víz készítésére, fűtésrásegítésre és uszodafűtésre a napkollektor használata javasolt.

A napkollektor lehet sík és vákuumcsöves
A síkkollektorok felületét edzett sík üveglap borítja. A működés során a hőelnyelő (abszorbens) felület a napból érkező hősugarakat elnyeli, és az energiát átadja a fagyálló folyadékot vagy vizet tartalmazó, réz csővezetékeknek.

A vákuumcsöves szerkezetben a vákuum a kollektor hőszigetelését javítja, ezért ugyanannyi napsütésből többlet energiát képes hasznosítani.

A kollektorokban elnyelt napenergia használati meleg víz előállítására is alkalmas. Amennyiben a hőenergiát egy hőcserélőn keresztül a lakás fűtőkör-hálózatába juttatjuk, a napenergia felhasználásával a fűtési energiaköltségek mérsékelhetők. A viszonylag magas beruházási költségek megtérülését azonban a gyenge és változó téli napbesugárzás befolyásolja. A napkollektorok hatásfoka általában 30-70%.

A napenergiát hasznosító rendszerek felhasználásuk alapján lehetnek:

1. Használati melegvizet előállító rendszerek
2. Épületek fűtését ellátó rendszerek,
3. Uszodafűtést ellátó rendszerek,
4. Naptűzhelyek

1. Használati melegvizet előállító rendszerek
A használati melegvíz előállítása napenergia hasznosító rendszerekkel gazdaságosan oldható meg. A használati melegvíz-készítés energiaigénye egy négytagú családnak kb. 5000 kWh évente. Egy 4-6 m2 kollektorfelületű berendezéssel ennek az energiamennyiségnek mintegy 70%-át megtakaríthatjuk.

A használati melegvíz rendszerek lehetnek egykörös és kétkörös rendszerek.
Egykörös rendszer esetén a kollektorokban közvetlenül a felmelegítendő használati melegvíz kering. A rendszer előnye az egyszerűség, hátránya a fagymentes időszakra korlátozott alkalmazhatóság, valamint a kollektorokban a vízkövesedés, lerakódás veszélye.

Kétkörös rendszer esetén a kollektorkör a használati vízhálózattól elválasztott külön kör, melyben megfelelő minőségű fagyálló folyadék kering. A használati-víz felmelegítése a hőcserélőben történik. Ezek a rendszerek egész évben biztonságosan használhatók. A kétkörös rendszerek előnye a nagyobb éves energiahozam, a megbízható, lerakódást, vízkövesedést kiküszöbölő üzem, míg hátrányuk a hőcserélő miatti nagyobb beruházási költség.

2. Épületek fűtését ellátó rendszerek
A hagyományosan előállított energiának csaknem a felét helyiségfűtésre használjuk. Az átmeneti időszakban, amikor a napsütés ellenére hideg az idő, a napenergia szerepe az épületfűtésben kiemelkedő jelentőségű. A téli napenergia nagyon jól hasznosítható kiegészítő helyiségfűtési célra. A rövid idejű hőmérséklet-ingadozások idején hagyományos fűtési rendszereket nem szükséges bekapcsolni, és így a berendezés felfűtéséhez szükséges nagy energiamennyiség megtakarítható.

Folyadékos rendszerek
Az épületek fűtésének kiegészítő napenergiás rendszere amennyiben a fűtési rendszer melegvízzel üzemel, nem különbözik jelentősen a használati melegvizet előállító rendszerektől. Egy 300 m2 kollektorfelülettel épült és 3 m3 -es tárolóval rendelkező szolárberendezés egy egyszerű lakóháznál 8500-9000 kWh évenkénti fűtőenergia megtakarítást jelenhet. A 24 órás tároló berendezéssel a fűtési energiaszükséglet 45-50 %-át lehet megtakarítani.

Levegős rendszerek
A napenergia fűtési célra való hasznosítása nemcsak folyadék hőhordozóval lehetséges. A levegős rendszerek legnagyobb előnye, hogy nincsenek korróziós problémák, hátránya, hogy nagyobb térfogatú tároló nagyobb beruházási költséggel jár.

3. Uszodafűtést ellátó rendszerek
Az úszómedencék vizének fűtését ellátó rendszerek igen jó hatásfokkal működnek, mivel az úszómedencék használata egybeesik a legmagasabb napenergiát adó időszakkal. Mivel a külső hőmérséklet ilyenkor megközelíti a kollektorok közepes üzemi hőmérsékletét a legjobb hatásfoka a lefedés nélküli kollektornak van. Ez alapján és a beruházási költséget is mérlegelve, az uszodavíz fűtésére a lefedés nélküli kollektorokat érdemes használni.

4. Naptűzhelyek
A napsugárzás energiájának felhasználása két területen is jelentős: a visszavert és az elnyelt sugarak energiája is hasznosítható. A visszavert napsugarak összegyűjtött energiájával naptűzhely, működtethető. A naptűzhely nagyságától és beeső sugárzási teljesítményétől függően főzésre, sütésre alkalmas. A naptűzhellyel végzett mérések alapján a tűzhely hatásfoka 40-45% körüli. Ez azt jelenti, hogy 1000 W/m2 sugárzási teljesítmény mellett a tűzhely 400-450 W teljesítményű.

Közösségi hőtároló rendszer
A napenergia hasznosítás egyénileg jóval magasabb költségvetületekkel jár, mint a közösségi alkalmazás. Egy kisközösségi napenergia hasznosító rendszer hatékony egyedi számlálású fűtéssel és központi kazánnal kombinálva gyorsan megtérülő és olcsó fűtési megoldást kínál például az újonnan épülő lakóparkoknak.

A napenergiával üzemelő rendszerek gazdaságossága
A hagyományos energiahordozók árának további várható emelkedése miatt a napenergia aktív hasznosításának elterjedése a csekély folyamatos ráfordítás mellett a jelentős beruházási költségek ellenére előtérbe került. A megvalósítás-beruházás költségei alig növekedtek, a folyamatos ráfordítás költségei pedig elenyészők a hagyományos villamos energia-, földgáz-, távhőenergiák fogyasztói árához képest. A napkollektor-felületnek illeszkednie kell az adott háztartás melegvíz és fűtési igényéhez, ez biztosítja az optimális eredményt, és a lehető legnagyobb energia hasznosítást. A napenergia felhasználás kisegítő fűtésként 30% fűtőanyag-megtakarítást eredményez a téli hónapokban.

II. Geotermikus energia hasznosítás a családi házaknál

Magyarország alatt 30.000 MW hőenergia található, és ezzel a világ második legnagyobb geoenergia mennyiségét tudhatjuk magunkénak a világon. A megújuló energiaforrások közül a nap- és szélenergia alap-energiahordozóvá a folytonosság hiánya miatt nem tud válni, a vízi erőművekhez természeti adottságok szükségesek, viszont kiválóak hazánk adottságai a geotermia (földhő) vonatkozásában.

A geotermikus energia a magmából ered és a földkéreg közvetíti a felszín felé, a napenergiához hasonlóan korlátlan, el nem fogyó, de azzal ellentétben nem szakaszosan érkező, hanem folytonos, viszonylag olcsón kitermelhető és a levegőt nem szennyezi. A felszínről sugárirányban a Föld középpontja felé haladva 1 km-enként átlag 30 fokkal emelkedik a hőmérséklet, de bizonyos területeken ennél nagyobb a hőmérsékletemelkedés, mint hazánkban, ahol a földkéreg az átlagosnál vékonyabb, ezért geotermikus adottságai igen kedvezőek. A Föld belsejéből kifelé irányuló hőáram átlagos értéke 90-100 mW/m2, ami mintegy kétszerese a kontinentális átlagnak. A fenti termikus adottságok miatt nálunk 1000 m mélységben a réteghőmérséklet eléri, sőt meg is haladja a 60 fokot.

A geotermikus energia hordozóját hazánkban döntően a termálvíz képviseli, melyről a következők állapíthatók meg:

• A hőhasznosítás műszaki színvonala a legtöbb helyen alacsony, hatásfoka kicsi, a hasznosítási hőlépcső max. 30-35 fok.
• Geotermikus alapú villamosenergia-termelés nincs.
• A geotermikus energia nem alternatív, hanem additív energiaforrás, amely a többi energiahordozó hasznosításával együtt, azokat kiegészítve hasznosítható.
• A geotermikus energia kifogyhatatlan, de hazánkban csak egyes helyeken koncentrálódó, helyi energiaforrás.
• Viszonylag alacsony energiaszintű és hőmérsékletű energiaforrás.

A lakóépületek fűtési és használati melegvíz igényét a 70-90 fokos hévizet szolgáltató kutakkal távhőszolgáltatásszerűen lehet kielégíteni. Mivel a földgáztüzelés egyre drágább, meggondolandó a geotermikus alaphőellátásra való áttérés. Az épületeknél a közepes- és kishőmérsékletű fűtési rendszerek (padlófűtések, légfűtések) kialakítására alkalmas, mivel ezeknél a hévizek jól felhasználhatók.

Egyedi hőszivattyús fűtési módok
A geotermikus energiák hasznosítását épület léptékben leginkább hőszivattyúk alkalmazásával lehet kiaknázni háztartási melegvíz céljára, épületfűtésre, medencék vízmelegítésére. Az elhelyezett szondák alacsony környezeti hőmérsékletét télen kompresszor segítségével magasabb hőfokra lehet transzformálni, amit alacsony hőmérsékletű fűtésben (pl. padló, fal, mennyezetfűtés) lehet hasznosítani. Gyakorlati eljárás, hogy a különböző alternatív energiákat együttesen alkalmazzák, mint a napkollektort és hőszivattyút. Ebben az esetben amíg a napkollektor elegendő hőt tud termelni, a hőszivattyú csökkentett üzemmóddal működik, majd a hőtároló tartályban letárolt melegvíz fogytával a hőszivattyú rásegít a napkollektor által termelt hőre, vagy kiváltja.

Hőforrás szerint a hőszivattyúk lehetnek:

1. Talajkollektoros rendszer
A talajkollektoros rendszer esetében többszáz méter hosszú speciális kemény PVC köpennyel ellátott rézcsöveket, vagy polietilén csöveket fektetnek le 1-2 méter mélyen. Két méternél mélyebbre nem érdemes lefektetni a csövet, ugyanis főleg nem a földhőt, hanem inkább a napsugárzásból adódó - felszínközeli - hőenergiát aknázza ki. Ez a hőmérséklet természetesen még nem elégséges épületfűtésre, ezért hőszivattyúval kell a hőmérsékletet megemelni. Hátránya, hogy nagy felületen (a fűtött alapterület 2-3-szorosán) kell a telket megbontani a csövek lefektetésekor, ezért leginkább új építésű házak esetén ajánlott. A rendszer alkalmazásával négyzetméterenként 20-30 W energiát nyerhetünk. Ennek nagysága függ a talaj hővezetésétől, nedvességtartalmától, és az esetleges talajvíztől.

Talajszondás rendszer
A talajszondás rendszer esetén kb. 15 cm átmérőjű, 50-200 méter hosszú lyukat fúrnak a földbe függőlegesen, majd ebbe helyezik az U alakú szondát, amelyben cirkulál a hűtőközeg.

2. Masszív abszorber
Föld alatti vagy föld feletti beton vagy téglafalban, betonlemezben vagy külön e célra épített támfalakban, homlokzati betonfelületeken műanyag csőkígyót helyeznek el. A működés elve hasonló a talajkollektorokhoz: A beton jól vezeti a hőt, tömege alkalmas a hő tárolására, mindemellett segít a levegő, talaj, esővíz hőjének átvételében, és a napsugárzást közvetlen is hasznosíthatja.

3. Talajvíz
A talajvíz-kútból búvárszivattyúval nyert víz hőjének elvonása után a vizet vagy egy másik kútba, vagy felszíni vízbe (patak,tó,folyó) vezetik, vagy elszivárogtatják földbe fektetett dréncsöveken át. A talajvíz állandó hőmérséklete és jó hővezető-képessége révén ideális hőforrás.

4. Levegő
A külső levegő ventillátorokkal kerül beszívásra, amit a hőszivattyú hűt le. Hátránya, hogy a levegő hőmérséklete nem állandó, így a rendszer hatékonysága is változó. Központi szellőztető rendszerrel ellátott, szigetelt ház esetén a kifúvásra kerülő elhasznált levegő is használható hőforrásként, egyrészt a befúvásra kerülő levegőt melegítve, vagy a fűtési rendszerre rásegítve.

Hőszivattyú fűtési alkalmassága
Mivel a hőszivattyú elektromos energiával működik, meg kell vizsgálni, hogy a hőszivattyú által leadott energia hányszorosa a felvett energiának. Annak eldöntésére, hogy alkalmas-e fűtésre a hőszivattyú vagy nem, egy-egy esetben a munkaszám ad támpontot. A munkaszám azt jelenti, hogy a hőszivattyú által leadott energiamennyiség hányszorosa a működtetéshez felhasznált elektromos energiának. Az elérhető munkaszám elsősorban a hőforrás és az előremenő hőmérséklet különbségétől függ. A hőfokkülönbség 1 fokos csökkentésével 2,5% elektromos energiamegtakarítás érhető el.

A talajvíz a hőszivattyúk működtetésére a legmegfelelőbb, mivel egész évben rendelkezésre áll, hőmérséklete pedig viszonylag állandó. Abban az esetben, ha csak padlófűtés működik, 35 fokos előremenő vízhőmérsékletre van szükség. Ebben az esetben még 55 fokos előremenő hőmérséklet mellett is megvalósítható a hőszivattyú alkalmazása.

Levegős hőszivattyúk nagyon könnyen telepíthetők, azonban az alacsony forráshőmérséklet miatt a legnagyobb energiaigényű évszakban (télen) is nagyon alacsony a munkaszámuk. Alkalmazásuk olyan épületek esetében is meggondolandó, amelyek fűtésére elegendő a 35 fokos előremenő vízhőmérséklet. Ha ennél magasabb hőmérsékletű fűtővízre van szükség, alternatív fűtést célszerű alkalmazni.

Talajkollektorok alkalmazásával olyan fűtések szolgálhatók ki a hőszivattyúval, amelyeknek előremenő vize nem melegebb 45 foknál.

Hatásfok
A fűtési rendszerek hatékonysága az a viszonyszám, amely megmutatja, hogy a rendszerbe juttatott egységnyi energiából mekkora rész hasznosul. A hagyományos rendszerekben ezt nevezik hatásfoknak, melynek elméleti maximális értéke 100%. A hőszivattyús rendszerek hatékonysági tényezője villamos hálózati szempontból többszörösen meghaladja a 100%-ot, azaz a kompresszort meghajtó 1k W-os energia 3-4, kedvező esetben 7 kW hőenergiát termel. A hatékonysági tényező értéke alapvetően függ a környezeti energiaforrás hőmérsékletétől és az elérendő hőfok különbségétől. Minél kisebb ez a hő különbség, annál nagyobb a hatékonysági tényező. Meg kell azonban jegyezni, hogy még -5 fokos hőmérsékletű levegőből is 1 kW villamos energiával 2-3 kW hőenergiát lehet előállítani.

A hőszivattyú teljesítményére azonban a talaj minősége, fajtája is jelentős hatással van. A nagy talajvíztartalmú, agyagos talaj az eddigi tapasztalatok szerint például kiválóan alkalmas hőforrás, ezzel szemben a homokos talaj nem. A hőszivattyúk maximális előremenő vízhőmérséklete általában 55 fokos, propántöltetű hőszivattyúk esetében 65 fokos. Ha meleg víz termelésére is szükség van, megfelelően mértezett puffertározót is be kell építeni, az előremenő hőmérsékletet ugyanis alacsonyabban kell tartani. A hőfokplafonból adódóan a hőszivattyúhoz padlófűtést és falfűtést érdemes társítani, a meglévő fűtés esetén a radiátorok számát kell megemelni, vagy rásegítő fűtést kell alkalmazni. A hőszivattyús hőtermelés ma már alacsonyabb költségű, mint a földgázzal működtetett rendszereké, viszont a magas beruházási költségek miatt hosszú megtérüléssel kell számolni, ugyanakkor működtetésük gazdaságos, és környezetbarát. Ezzel szemben a fűtőolajjal vagy elektromos árammal működő rendszerek kiváltása hőszivattyúval igen rövid megtérülést biztosít.

III. Vízi energia hasznosítási lehetőségek

A vízi energia nem más, mint a víz által közvetített mozgási energia. A folyóvizek energiáját a nap és a szél által végzett munkából nyerik. A tengerek folyamatos felszíni hullámzása és a mélytengeri áramlatok jelentős energiát hordoznak. Kitermelése nagy beruházásokat igényel, ezért inkább ipari méretekben javasolt.

IV. Szélenergia hasznosítási lehetőségek

Energiatartalmát tekintve a szél sűrű és jól használható energiát jelent, ha sebessége a szélgépek optimális működési tartományába esik, ez 4-14 m/s. A szélenergiából villamos áramot lehet előállítani szélgenerátor segítségével, vagy munkáját használni közvetlenül mint például őrlés, vízkiemelés során.

V. Biomassza hasznosítás hőtermelés céljából

Európa keleti régiójának éghajlata és mezőgazdasági potenciálja kiváló alapot ad a széles körű energiacélú biomassza termeléshez. Hazánkban a megújuló energiaforrások közül a jövőben a biomassza felhasználása rejti a legnagyobb lehetőséget, mivel a nap- illetve szélenergiával szemben szállítható, tárolható, így folyamatos energiaellátást tesz lehetővé, és nem utolsó sorban univerzálisan felhasználható. A biomassza legfontosabb forrásai a növénytermesztés, állattenyésztés, élelmiszeripar, kommunális és ipari hulladékok, amelyekből eltérő technológiai eljárásokkal állítható elő hő, villamos energia vagy üzemanyag. A biomassza a szén, a kőolaj és a földgáz után a világon jelenleg a negyedik legnagyobb energiaforrás. Világátlagban a felhasznált energia 14 %-át, fejlődő országokban 35 %-át biomassza felhasználásával nyerik. Európában a biomassza készletek mindössze 15-20%-ának energetikai célú hasznosítása révén, az élelmiszer-termelés teljes hőenergia szükséglete kielégíthető, és a potenciális készletek további 20-25 % hasznosításával a lakosság teljes hőenergia-szükséglete biztosítható lenne.

A biomassza energiatartalma hasznosítható:

• Közvetlen tüzeléssel, előkészítéssel, vagy előkészítés nélkül.
• Kémiai átalakítás után éghető gázként, vagy folyékony üzemanyagként.
• Alkohollá erjesztéssel üzemanyagként.
• Növényi olajok észterezésével biodízelként.
• Biogázként.

Felhasználási lehetőségek:

Hazánkban a megújuló növényi biomassza mennyisége szárazanyagban kifejezve megközelítőleg 60 millió tonna. Energetikai célra megfelelő körülmények között 6-8 millió tonna szerves anyagot lehetne hasznosítani ezzel szemben a keletkező mennyiség 10%-át sem használják fel tüzelési, energiatermelési célra. Az erdőgazdaságban a nettó fakitermelés 41%-a tűzifa, és az 59%-a ipari fa. Az ipari fa feldolgozása, megmunkálása során nagy mennyiségű melléktermék, hulladék keletkezik, amelyet jól lehet energetikai célokra hasznosítani. A keletkező faforgácsot, fűrészport, fakérget szárítás után brikettálják. A biotüzelőanyagok elégetése ritkán történik eredeti formájukban, különböző előkezelést igényelnek, mint például: darabolás, aprítás,tömörítés (bálázás, pogácsázás, pelletálás).

A tömörítvényeknek két fő fajtáját különböztetjük meg:

Pellet: A mezőgazdasági és erdészeti anyagok préseken készített 3-25 mm-es tömörítése a pelletálás. A tüzelésre szánt nagyobb tömörségűt, 10-25 mm-es méretűt tűzipelletnek nevezik.

Biobrikett: 50 mm, vagy annál nagyobb átmérőjű, kör, négyszög, sokszög vagy egyéb profilú tömörítvények, amelyeket mező-, erdőgazdasági melléktermékekből állítanak elő.

A biobrikett az egységnyi égéshőre vetítve alacsonyabb árfekvésben, lényegesen jobban elégíti ki a kazánnal, vagy kandallóval rendelkező fogyasztók energiahordozókkal szemben támasztott igényét, mint a szén, a tűzifa, vagy a melléktermékek közvetlen eltüzelése.

A tüzelési célra alkalmas biopellet vagy tűzipellet legfőbb jellemzője a nagy sűrűség, tömörség (1-1,3 g/cm³), valamint az alacsony nedvességtartalom, mely kedvező tüzeléstechnikai tulajdonságokat biztosít a brikettált-pelletált mellékterméknek:

• Fűtőértéke közel azonos a hazai barnaszénnel, de annál tisztább tüzelőanyag.
• A szén 15-25%-os hamutartalmával szemben csak 1,5-8% hamut tartalmaz, melyet kedvezően lehet felhasználni talajerő visszapótláshoz.

Mivel a biobrikett égéshője nagyobb a tűzifa égéshőjénél, ezért használata közben néhány körülményre különösen fontos gondot kell fordítani:

• A nagyobb (tűzifával szemben 2-3 szoros) sűrűsége miatt mintegy 50 %-kal nagyobb fűtőértékű, ezért ugyanolyan meleg eléréséhez a tüzelőberendezésben sokkal kisebb mennyiséget kell elégetni.
• A tűzteret nem szabad teljes mértékben kitölteni, mert égés közben a biofabrikett mérete változhat.

VI. Biogáz termelés és hasznosítás

A biogáz a szerves hulladékok 30-40 fok hőmérsékleten végbemenő bomlásának gáznemű, rendszerint éghető terméke, amely ammónia, kén-hidrogén, szén-monoxid és széndioxid mellett legnagyobb részt metánból áll. A mezőgazdasági hulladékból, ipari hulladékból, illetve kommunális hulladékból előállítható mintegy 60 % metánt tartalmazó biogáz fűtőértéke 24-29 MJ/m³, a biogázgyártás maradéka pedig értékes trágya (biotrágya), illetve humusz (biohumusz). A biogázt villamos energiává és hővé lehet alakítani, vagy gáz-fűtőberendezéssel közvetlenül fűtésre is alkalmazható.

A szennyvíziszap bomlásának gázterméke a biogázhoz hasonló összetételű iszapgáz. A biogáz előállítására szolgáló berendezések a biogáz-generátorok és a szerveshulladék-lerakóhelyekre telepített gázkutak. A biogáz a víztartalom eltávolítása és a gáztisztítás után energetikai célra (pl. fűtés) felhasználható.

A biogáz összetétele és fűtőértéke nagymértékben függ a kiindulási szerves anyagtól és a technológiától. A biogázok átlagos fűtőértéke: 22,0 MJ/m³. Általában elfogadott érték szerint számos állat egynapi trágyamennyiségével termelhető biogáz energiatartalma 0,8 kg tüzelőolajéval egyenlő.

Összegzés

A megújuló energiák lakóépület léptékű hasznosítását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a viszonylag magas beruházási költségek miatt hosszú megtérülési idővel számolhatunk - melyet támogatásokkal kompenzálhatunk -, viszont az üzemeltetés során költségkímélőbb bármely fosszilis energiahozdozónál, mindemellett pedig környezetkímélő, újratermelődő.

(forrás: muszakiak.hu)