Olyan pókot írtak le kutatók, amely szinte csak növényekkel táplálkozik. Ez az első ilyen faj, a többi negyvenezer, amely ismertté vált, elsősorban húsevő.

A Közép-Amerikában és Mexikóban élő Bagheera kiplingi azonban az akáciák fehérjékben dús hajtásvégeit részesíti előnyben. Az 5-6 milliméteres ugrópóknak ehhez ki kell cseleznie a növényeket védő hangyákat.

A hangyák és az akáciafák együtt fejlődtek az evolúció során, és hatékony szimbiózist hoztak létre. Az agresszív rovarok megvédik a fákat annak kártevőitől, cserébe pedig maguk lakmározhatnak a hajtásvégekből. A ravasz pók azonban kitalálta, hogyan járjon túl a fa és a hangyák eszén.

A pókok a hangyákhoz hasonlóan a fákon élnek, de annak kieső részein, az öreg, tápanyagban gyér leveleken, ahol nincsenek hangyák - magyarázta a kutatás egyik szerzője, Robert Curry, a kanadai Villanova Egyetem professzora a BBC-nek (www.bbc.co.uk). Amikor megéheznek, elindulnak a fiatalabb levelek irányában, és megvárják, míg a hangyák őrjáratában szünet áll be. Ekkor gyorsan megragadnak egy hajtásvéget, letörik, és azonmód elszaladnak vele a fa háborítatlan részére, ahol nyugodtan megeszik.

A többi ugrópókhoz hasonlóan a Bagheera kiplingi is kifinomult látással rendelkezik, gyors mozgású, és fejlett kognitív képességei vannak. Ez teszi lehetővé, hogy túljárjon a hangyák eszén.

A pók növényi étrendjét először Eric Olsen, a Brandeis Egyetem kutatója fedezte fel Costa Ricán 2001-ben, majd ettől függetlenül 2007-ben megfigyelte Christopher Meehan, a Villanova Egyetem akkori hallgatója is.

A többi pók szintén kiegészíti néha az étrendjét némi pollennel vagy nektárral, a Bagheera kiplingi azonban szinte teljes mértékben vegetáriánus, csupán olykor-olykor vetemedik apró hangyalárvákra.

Curry professzor szerint a trópusokon uralkodó erős versengés elegendő okot szolgáltat a furcsa viselkedésre. Mindig előnnyel jár olyasmit tenni, amit más még nem fedezett fel. A Bagheera kiplingi ugrópók lévén nem sző hálót, saját magának kell levadásznia táplálékát. Mivel a növényi részek nemigen mozognak, igencsak kiszámítható táplálékforrást alkotnak. Ezenkívül az akáciák egész évben hajtanak, még a száraz évszakban is. Hangyavédelmük tudatában pedig nem fejlesztettek ki kémiai védekezést, mint a többi növény.