A szula kóborló tengerjáró, az évnek csak egy részében kötődik kolóniához. Amilyen elegáns röptében, oly nehézkes a szárazföldön. Területét vehemensen védelmezi, szülőként viszont nagyon gyengéd; Kenny Taylor skót természetkutató szerint „az ellentétek madara”.

Írta: Jeremy Berlin
Fényképezte: Andrew Parkinson

A szula (Morus bassanus) kóborló tengerjáró, az évnek csak egy részében kötődik kolóniához. Amilyen elegáns röptében, oly nehézkes a szárazföldön. Területét vehemensen védelmezi, szülőként viszont nagyon gyengéd; Kenny Taylor skót természetkutató szerint „az ellentétek madara”.

Lássuk tehát, milyen a szula, és kezdjük rögtön egy szívderítő adattal! Évszázadokon át vadászták nyakló nélkül a szulát, az 1913-as számlálás már húsznál is kevesebb kolóniát, és a hajdani sok-sok milliós helyett csupán 100 ezres állományt talált. Száz év telt el azóta, hogy a szula védett lett; ma már 400 ezer költőpár fészkel az Atlanti-óceán északi mellékén, negyvennél több körzetben. 

Hermaness ad otthont az egyik legnépesebb szulakolóniának; az Egyesült Királyság északi csücskén, a Shetland-szigeteken, jószerével a világ végén leledzik ez a rezervátum. Másfél száz méter magas ormok, tövükben árapály vájta katlanok, szél-víz faragta pompás sziklaívek… Aki hosszú kutyagolás után eljut a védett szigetrészre, hirtelen arra lesz figyelmes, hogy mélybe szakad alatta a szirtfal – előtte a végtelen égbolt, alatta a széljárta, hullámszaggatta tenger. 

Szulák 1917 óta költenek Hermaness ormain, elhullatott tollaik nyaranta milliószám szállonganak a levegőben. A kolónia szűnni nem akaró ricsajban-káoszban él, a rengeteg szula egyfolytában visong és perel, csapkod és döfköd. A sokaság belsejében a legjobb; amelyik madár ott harcol ki magának fészkelőhelyet, minden erejével, de legfőképpen fűrészes peremű, veszélyes fegyverként használható csőrével védi, ami az övé. Az egyedülállók, a magányosak a telep peremére szorulnak; ott ólálkodnak, remélve, hogy előbb-utóbb párt és fészkelőhelyet találnak maguknak.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. augusztusi lapszámában.