Egyes madarak, például a kolibrik szemmel követhetetlen sebességgel mozgatják a szárnyukat. Rajtuk is túltesz azonban egy veréb méretű, dél-amerikai madár, a bunkósszárnyú pipra. A hím pipra másodpercenként több mint százszor képes rezegtetni a szárnyát, ez kétszerese a kolibrik szárnycsapási frekvenciájának. A madár azonban nem a repüléshez használja ezt az elképesztő sebességet, hanem hangkeltésre. A hím a hegedűszerű "énekkel" a tojó kegyét kívánja elnyerni.

 

getMultiCimke()

A színpompás bunkósszárnyú pipra (Machaeropterus deliciosus) hímjeinek bunkó alakú szárnytollai repülésre nem igazán tökéletesek, annál inkább alkalmasak arra, hogy a nászjáték során lenyűgözzék jövendő párjukat.

Mint Kimberly Bostwick és a Cornell Egyetemen dolgozó munkatársai fölfedezték, ezeknek a nehéz, specializált tollaknak a szabálytalan szerkezete a felelős azért, hogy a pipra létre tudja hozni az udvarláskor hallatott, magas hangokat. E hangok a tollak összedörzsölődésekor keletkeznek - az ilyen típusú hangadó mechanizmus gyakori a rovaroknál, például a tücsköknél, de madaraknál első ízben figyelték meg.

Mindkét szárny egyik tollának közepén hét bordaszerű kiemelkedés sorakozik egymás mellett. Az egyik szomszédos toll merev, görbe vége mindannyiszor nekiütődik a bordáknak, amikor a madár a háta fölé emeli a szárnyát és megrázza a tollait. Az ismétlődő "csapódások" hatására a szomszédos bunkós tollak nagy sebességű rezgésbe jönnek.

A hangadás mechanizmusára a hím udvarlási viselkedéséről készült nagy sebességű videofelvételek elemzésekor derítettek fényt a kutatók. Azért, hogy igazolják, valóban a rezgésekből ered a hím pipra nászéneke, Botswick csoportja különböző frekvenciával rázta a madár hét, bunkó alakú másodlagos tollát. A megfelelő hangot akkor kapták, amikor a hatodik és a hetedik tollat másodpercenként 1500-as frekvenciával rázták együtt. A többi toll nem adott hangot a rezgetéskor, ami arra utal, hogy inkább a hangok felerősítéséért és szétsugárzásáért felelősek. A kutatók eredményeiket a Proceedings of the Royal Society B legújabb számában tették közzé.

imberly Bostwick és a Cornell Egyetemen dolgozó munkatársai fölfedezték, ezeknek a nehéz, specializált tollaknak a szabálytalan szerkezete a felelős azért, hogy a pipra létre tudja hozni az udvarláskor hallatott, magas hangokat. E hangok a tollak összedörzsölődésekor keletkeznek - az ilyen típusú hangadó mechanizmus gyakori a rovaroknál, például a tücsköknél, de madaraknál első ízben figyelték meg.

 

document.write("<object width='448' height='366'><param name='movie' value='http://videa.hu/flvplayer.swf?v=UnISfDYbGG01N2NH'\></param><param name='allowFullScreen' value='true'\></param><embed src='http://videa.hu/flvplayer.swf?v=UnISfDYbGG01N2NH' type='application/x-shockwave-flash' width='448' height='366' ' allowFullScreen='true'></embed></object>");

 

Mindkét szárny egyik tollának közepén hét bordaszerű kiemelkedés sorakozik egymás mellett. Az egyik szomszédos toll merev, görbe vége mindannyiszor nekiütődik a bordáknak, amikor a madár a háta fölé emeli a szárnyát és megrázza a tollait. Az ismétlődő "csapódások" hatására a szomszédos bunkós tollak nagy sebességű rezgésbe jönnek.

A hangadás mechanizmusára a hím udvarlási viselkedéséről készült nagy sebességű videofelvételek elemzésekor derítettek fényt a kutatók. Azért, hogy igazolják, valóban a rezgésekből ered a hím pipra nászéneke, Botswick csoportja különböző frekvenciával rázta a madár hét, bunkó alakú másodlagos tollát. A megfelelő hangot akkor kapták, amikor a hatodik és a hetedik tollat másodpercenként 1500-as frekvenciával rázták együtt. A többi toll nem adott hangot a rezgetéskor, ami arra utal, hogy inkább a hangok felerősítéséért és szétsugárzásáért felelősek. A kutatók eredményeiket a Proceedings of the Royal Society B legújabb számában tették közzé.

prtnrPerjel ();