A királyi palota nagy vihart kavart rekonstrukciója után megnyitják a Sibrik dombon lévő rekonstruált főesperesi templomromot, amelyben egy máig titokzatos sírhelyet is találtak.

Írta és fényképezte KOVÁCS OLIVÉR

Visegrád ismét beszédtéma lesz!

– Talán nem mindenkinek fog tetszeni a bemutatás, amely rendhagyó módon kalauzolja el a látogatót a 11. század világába – mondta el a műemlékem.hu-nak a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója. Szőke Mátyás, és hozzátette – a rekonstrukciót kutatási adatokkal tudják alátámasztani, így kétségkívül hitelesen érzékelteti az egykori belsőt.

Szőke Mátyás a Mátyás Király Múzeum igazgatója

A templomrom, amelyet szeptember 19-től a látogatók is megtekinthetnek, a 11. század Magyarországának értékes szakrális emléke. A Sibrik dombon már a római korban is erőd állott, amelyet a honfoglalás után ismét használatba vettek, s a 11. század elején épült fel a jelenlegi rom helyén az első templom. Az ispáni székhely néhány évtized alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül, annyira, hogy már a 11. század második felében új, főesperesi templomot építettek a régebbi helyén. Túl sokáig azonban ez sem állt: az ispáni vár és a templom is elpusztult a tartárjárás idején. A megmaradt falakból és a hetvenes években folytatott régészeti kutatásokból azonban sok adatot nyertek a szakemberek, így adatokhoz jutottak a templom bemutatásához.

– Annak idején én vezettem az ásatásokat és a templom környezetében sikerült feltárnunk a temetőt – jelentette ki Szőke Mátyás. – A templomon kívülre temették a közrangúakat, míg azok, akik fontosabb szerepet töltöttek be, a templom déli oldalához emelt épületben, előtérben kaptak helyet.

Ám találtak a templomon belül is temetkezést: a szentély elülső részében egy gyermeksírra bukkantak, amelyet sajnos nem sikerült azonosítani, hiszen a középkor folyamán feldúlták.
– Nem tudjuk, ki volt az a gyermek, akit ott temethettek el ott, de fontos személy lehetett, az biztos – tette hozzá a régész-múzeumigazgató.

A maradványok alapján rekonstruáltuk az oszlopokat

Az egykori főesperesi templom feltárása során kiderült, hogy a korszakban ugyancsak rendhagyó épület lehetett. A fából készült szentélyrekesztője csaknem felébe „vágta” a templomot, így viszonylag kevesebb hely jutott volna a híveknek, ám a korszakban ritka karzatot építettek nekik, amelyet kőoszlopok tartottak.
– A maradványok alapján rekonstruáltuk az oszlopokat és elkészítettük analógiák alapján a szentélyrekesztőt is – mondta Szőke Mátyás.

A templom feltárása után védőtetőt emeltek a romok fölé, a mostani rekonstrukció ennek megtartásával készült el. Az ásatások során törmelékként előkerültek a falak freskótöredékei is, ám ezek évtizedek óta a múzeum raktárában vannak, mert az összeállításukra még nem került sor.