Normafa
  Bemutatás:
Budapest legismertebb kiránduló helye. A fővárosi lakosság már az 1800-as években szívesen kirándult a csodálatos panorámával rendelkező helyszínre. Hosszú ideig hagyományosan a téli sportok kedvelői látogatták, napjainkban inkább füves tisztásai, jól kiépített sétaút-hálózata és fenséges fákból álló erdőállományai vonzzák a látogatókat.


Megközelítés:
A Moszkva térről induló 21-es busz végállomása a Normafánál található, a menetidő kb. 20 perc. A közeli Széchenyi-hegyen van a János-kórháztól induló Fogaskerekű végállomása, ahonnan rövid sétával lehet eljutni a Normafához.
Személygépkocsival az Istenhegyi út – Eötvös utca útvonalon érhető el. Parkolási lehetőség van. Főleg a téli napos hétvégéken azonban nagy tömegre kell számítani, ekkor az Eötvös utcát a nagy forgalom miatt le is szokták zárni.
Romantikus utazást kínál a Normafához a Libegő. A 158-as busszal elérhető Zugligetbe érkező felvonó főleg a lefelé vezető úton nyújt csodálatos panorámát.


Történet: A monda szerint a Normafa Mátyás király születésekor sarjadt. Egy vén bükkfát hívtak így, ami az egykori "ősbükkös" egyik óriás tagja volt. Az elnevezés eredete több változatban maradt ránk.
Az egyik magyarázat szerint egykor a Normafánál vámolták meg a környező falvakból Budára érkező árut. A különböző portékákra más és más norma (díj) volt kiszabva, amelyet itt kellett fizetni. A nagy fa alatt lerovandó norma szó idővel összekapcsolódott a bükk-matuzsálem nevével. Később a Normafa (ahogyan a környéket is nevezték) kedvelt kirándulóhely lett. Írók, költők, művészek gyakran látogattak ide. Ehhez kapcsolódik a neve eredetéről ismert másik legenda. Eszerint az egykor ide látogató Schodelné Klein Rozália híres énekesnő, művésztársai unszolására, az öreg bükk alatt elénekelte Bellini Norma című operájának nagyáriáját. Schodelné oly nagy tetszést aratott énekével a szabad ég alatt, hogy a jelenlévők a fát azon nyomban elnevezték Normafának.
A fa sorsa a továbbiakban igen viharosan alakult a szó szoros értelmében, ugyanis többször villámcsapás érte, majd végül 1927. június 19-én, vasárnap délelőtt kidőlt. Emlékére a főváros 1962-ben egy új bükkfát ültetett. A kidőlt fatörzset a margitszigeti artézi forrás medencéjében helyezték el, hogy a mészköves bevonat örök időkre konzerválja. Időközben azonban megfeledkeztek róla, és a vízesés falához támasztott törzset a reárakódott, vastag mészbevonat elválaszthatatlanul odakötötte a falhoz, ma is ott látható.