Különleges bravúrra vállalkozott az Alexandra Kiadó. Az Év Természetfotósa pályázat eredményének kihirdetése napján már meg is jelent „Az év természetfotói Magyarország 2012” című, rendkívül látványos album.

A naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége tizennégy kategóriában hirdetett versenyt a fényképezésnek talán legnehezebb ágában, a természetfotózásban. Ez az a szakterület, ahol a legtöbb türelem, idő – és bizony valljuk be – drága felszerelés is szükséges az igazán szép kép elkészítéséhez. Felvételek százaira is szükség lehet, amíg felbukkan közöttük az a különleges, amivel a fotós végül majd pályázni fog. A magyar természetfotósok komoly tekintélynek, hírnévnek örvendenek világszerte. Hogy nem alaptalanul arra ez az album is bizonyíték. Megtaláljuk benne az összes kategóriából az első három helyezett képet és azokon kívül is még számos kitűnő felvételt.

Idén a héttagú – kiváló fotóművészekből álló - zsűri a fődíjat Daróczi Csabának ítélte. A Szeánsz című díjnyertes alkotás létrejöttét szinte a véletlennek köszönheti. A felvétel készítője Soltvadkerten, az általános iskolában földrajz – testnevelés szakos tanár, leginkább az éjszakai és a légifotózást kedveli. Fotópályázatokon 1994 óta vesz részt, eddig hetvennél is több díjat nyert idehaza és külföldön. Ezúttal egy hideg, havas, téli estén, hazafelé tartva vette észre, hogy egy csatornán hattyúcsapat úszkál. A nagy hidegben a csatorna szinte már teljesen be volt fagyva, csak a híd alatt volt szabad vízfelület. Egy kis kenyérrel csalta oda a madarakat, több felvételt készített róluk. Akkor még nem sejthette, hogy ezzel nyeri az idei pályázatot.

Ugyancsak egy hideg téli nap volt, amikor kattant a gép Kurucz Ádám kezében. A soproni gimnazistának a szintén természetfotós nagypapa adott, már igen korán fényképezőgépet. Ötéves korában készítette az első rókafotóját, a tizedik születésnapjára pedig már komoly fölszerelést kapott. Azóta a Sopront körülvevő erdőket, a Fertő-tó környékét járja, itt kimeríthetetlen témarengeteget talál. Leginkább az állatok fotózása érdekli. Azon a hideg napon is leshelyén várakozott, abban bízva, hogy az erős fagy miatt a vaddisznók korán kezdenek táplálkozni. Az éhes állatok meglehetősen agresszívan viselkedtek, gyakran egymásnak ugrottak. Egy ilyen pillanatot sikerült megörökíteni. Az Ifjúsági (18 év alatti) kategóriában 2. díjat kapott ez a kép, a pályázatra benevezett összes kép alapján pedig ő lett 2012 Ifjú Természetfotósa és megkapta a TermészetBúvár magazin különdíját is.

A tárgyhoz illő gondossággal előállított albumban kategóriák szerint rendszerezve sorakoznak a képek. A „Kezünkben a föld” csoportjában bukkanhatunk erre a meglepő felfedezésre: a New York-i Rockefeller Center tetején, a felhőkarcolók magasságában, az üvegablakon sétáló katicabogárra. Ebben a kategóriában azokat a felvételeket díjazták, amelyek az ember és a természet közötti kapcsolatot a természeti környezetért érzett felelősségünket ragadják meg. Azért – ahogyan ezt a kép is bizonyítja – egy igazán jól elkapott pillanathoz szükség van egy jó adag szerencsére is.

A természetfotó pályázat kiírói már a kategóriák meghatározásánál nehéz helyzetbe kerültek. Végül úgy döntöttek, önálló csoport lesz „A madarak viselkedése”, „Az emlősök viselkedése” és egy harmadik csoportba, „Az állatok viselkedése” alá sorolták mindazt, ami nem madárról és nem emlősről szól. Tönkölyi Csaba a „madarak” kategóriában kapott 3. díjat a zöldkoronás briliánskolibri hímek párviadalának megörökítésért. A felvétel Costa Ricán, egy erdőben, szakadó esőben készült, még 2010 decemberében. A könyvben hasonlóan látványos felvételeket találunk arról, ahogy a tőkés récék döntik el egymás között az erősorrendet, a fácánkakas táncából is sikerült egy kifejező mozdulatot elkapni.

„Az állatok és környezetük” csoportban találjuk a könyvben Pohl András képét, mely Indonézia keleti részén, Nyugat-Pápuán, a búvárok egyik kedvelt merülőhelyén készült. Fiatal fehéruszonyú szirticápák töltötték reggeli pihenőjüket egy nagy táblakorall alatt. Akinek nincs lehetősége vagy elegendő bátorsága ilyen barátságos állatok felkeresésére, az is ott érezheti magát szinte a közvetlen közelükben a felvétel nézegetésekor. És nem ez az egyetlen, amelyiknek a láttán a „jelen vagyok” érzése vesz erőt néhány pillanatra a szemlélőn. Nem számítanak kivételnek azok a fotók sem, melyek hazai tájainkat mutatják be, egészen sajátságos látószögből. Érdemes rászánni az időt, leülni egy kényelmes fotelbe és hosszan lapozgatni a könyvet, megállni egy-egy képnél, ami tetszik, amit nézegetni jó!