Ha nem is cserebogár, csak egy távoli rokona Ausztráliából - valódi kis ékszer a Eupoecila australasiae nevű szépség



Bolygónk urai kétségkívül az ízeltlábúak, végtelen változatosságuk és elterjedésük bizonyítja hatalmas, átfogó sikerüket. Legtöbb esetben kifejlett alakjukban találkozunk velük, illetve a kertészkedéssel foglalkozók még gyakran belebotlanak a nem túlzottan kedvelt lárváikba is. Nem mind növénygyilkos szörnyetegek, és ha azok is, ők is csak az Élet parancsának engedelmeskedve eszik meg, amit magunknak ültettünk. Megismerni őket ezzel együtt is érdemes és érdekes!



A kitin kémiai szerkezete

Végtelen sokszínűségük ellenére az ízeltlábúaknak van egy olyan közös tulajdonságuk, amely meghatározó az egyedfejlődésükben: kitinpáncélba zárva élnek, s e páncél nem képes velük együtt növekedni - az állat fejlődését vedlések és átalakulások jellemzik. Amikor az állat kinőtte a páncélját, az új páncél a régi alatt, még puha állapotban fejlődik, a régi péncélt levetve az új a levegőn (illetve egyeseknél a vízben) szilárdul védelmező kültakaróvá. Ez a vedlés több vagy kevesebb alkalommal, de minden ízeltlábú esetében végbemegy.



Rózsa levéltetű anya és újszülöttei

Egyes atkák, tetvek szokása az elevenszülés, vagyis a kifejletthez nagyban hasonló formájú ivadék világra hozatala, a többi ízeltlábú a petéből kikelve különböző stációkon keresztül jut el a szaporodóképes korba. Járjuk végig a lehetőségeket!



Káposztalepke petéje a majdan felzabálandó levél felületén

Minden ízeltlábú - a már említett elevenszülőktől eltekintve - peteként kezdi életét. Az anyák a megfelelő környezetbe helyezik petéiket, növényevő fiatal kikelése esetén a kívánatos tápnövényre, paraziták esetén abba az állatba (vagy annak lakóhelyére), amelyet aztán a kikelő gyermekek kiszipolyozhatnak.



Parazita darázs kikelése abból a rovarbábból, amelybe anyja petekorában behelyezte, a darázslárva elfogyasztotta a bábot, majd maga is bábbá lett s később kikelés után ki kellett rágnia magát a táplálékául szolgáló rovar bábbőréből is.

A ragadozó lárvává kikelő peték abba a közegbe kerülnek, ahol a majdani zsákmányaikat meglelhetik - így pl. a katicabogarak petéi a levéltetvek, atkák otthonául szolgáló növényekre kerülnek.



Frissen kikelt poloskanimfák - hamarosan elkezdik szívogatni a levelet, amelyen kikeltek.

Honnan tudja egy rovar, hogy milyen növényre kell petét raknia? Nem ritkaság, hogy egy rovar egész életciklusát egyetlen növényen tölti - pl. a fákon élő rovarok esetében egy nagy fa olyan az állat számára, mint egy embernek egy megye, mindent megtalál rajta, amire csak szüksége lehet. A növényevő rovarok felismerik a megfelelő tápnövényt, ráadásnak a Természet a rovarok és a növények életciklusát oly módon hangolja egybe, hogy a megfelelő életszakaszú állat a megfelelő növekedési stádiumban lévő növénnyel találkozhasson. A petéket sokszor már ősszel lerakják, s azok a tavaszi zöld robbanás idején, táplálékbőségben kelnek ki.



Keresztespók bébik kikelés után még egy csomóban - hamarosan annyifelé szélednek, ahányan vannak, sok kispók röpítőfonálon (ún. ökörnyál) távolodik el testvéreitől

A pókok esetében nincs lárvaállapot, ők átalakulás nélkül fejlődnek, a kikelő kispók alkatilag teljesen megegyezik a felnőttekkel, azonban pl. az ivarszerveik fejletlenek még és legtöbbször a színük, mintázatuk is eltér a felnőttekétől. Kikelésük után általában hamarosan szétszélednek s egyenként kezdenek neki az új életnek, sokszoros vedlést követően néhány hét / hónap után válnak maguk is ivaréretté.



Pár milliméteres sáskabébi


Ugyanez a sáska kifejlett egyedként

A sáskák, szöcskék frissen kikelt egyedei is hasonlatosak a felnőttekhez, ám méretükben jelentősen eltérnek tőlük, valamint nincsenek pl. szárnyaik még, illetve az ő esetükben sem fejlettek még az ivarszervek. Egyéb tekintetben egy bébi szöcske teljesen úgy néz ki, mint a szülei miniatürizálva. Ezen állatok gyerekeinek táplálkozásai is megegyezik a szülőkével; pl. egy bébi imádkozó sáska is ügyes vadász, pusztán a zsákmánya méretében tér el a szülők vadászatától.



Imádkozó sáska bébi kicsike legyet zsákmányolt


Ennyire mütyüri egy frissen kikelt imádkozó sáska

Egy kis sáska 6-8 vedlés után részleges átalakulással válik kifejlett sáskává. Ugyanígy fejlődnek a poloskák is, a petékből frissen kikelt poloskabébik sokban hasonlítanak szüleikre, ám ők is szárnyatlanok, s némiképp színük, mintázatuk is eltér a felnőttekétől, s többszöri vedlés alatt válnak nimfákból felnőtt poloskákká.



Párzó szitakötők

A szitakötők, (s a kérészek is) hasonlóan fejlődnek: a vízbe rakott petékből kikelő aprócska lárvák (az ő esetükben is nimfákról beszélünk) a vízben található táplálékon fejlődnek (a szitakötők mindannyian, míg a kérészek sok esetben ragadozók), kikelésük után először egészen apró, planktonszerű állatokat (pl. más állatok apró lárváit) fogyasztanak, s ahogy ők maguk is nőnek, egyre nagyobb zsákmányt ejtenek.



A nagyobb szitakötőlárva akár kishalat is elfoghat

A szitakörőlárvák fontos pusztítói a szúnyoglárváknak is, de a nagy szitakötőlárvák képesek ebihalat, apró halivadékot is elfogni. A szitakötő lárvája nem nagyon hasonlít a kifejlett szitakötőre még: testalkata zömökebb, erős állkapcsa van, szárnyának csak csökevényes kezdeményei láthatóak, s teste végén farokszerű kopoltyú található.



A szitakötőlárva testvégén a három nyúlvány a lárvakori kopoltyú, amely fokozatosan visszafejlődik


Vízparti növényen a lárvabőrből kikelő szitakötő

Növekedésével együtt fokozatosan alakul át a teste, visszafejlődnek a kopoltyúk, növekednek a szárnyak. Ha eljő a kifejlett szitakötő kikelésének ideje, a nimfa kimászik a vízpartra, s valamely növényen elrejtőzve megkapaszkodik, majd néhény óra vagy nap múltán a lárvabőrt felfeszítve kikel a felnőtt szitakötő. A levedlett lárvabőrt gyakran megtalálhatjuk vízparti növényeken magunk is.



Ki lesz, ha nagy lesz? Hm, rózsa levéldarázs!

A rovarok nagyon nagy csoportja teljes átalakulással fejlődik petéből felnőtt egyeddé. Az ő esetükben a petéből lárva kel ki. A lárvák szinte egyáltalán nem hasonlítanak a felnőtt egyedekre! Elég ha a hernyó és a pillangó esetére gondolunk, de minden teljes átalakulással növekedő állat hasonlóan változik meg fejlődése során.



Fenyő fésűsdarázs kibújik a bábból


ugyanő lárvakorában a fenyő tűleveleit eszegeti

A petéből kikelő lárva táplálkozása is nagyban eltér a felnőttekétől. Pl. a fakéreg alatt fejlődő szarvasbogár-lárva a fa anyagát rágva növekedik, addig a felnőtt szarvasbogár a fák kicsurgó nedveit nyalogatja. A lepkéknél míg a hernyó valamely növény levelét, gyökerét rágja, a fejlett lepke - ha egyáltalán táplálkozik - virágok édes nektárját szívogatja. Egyes darázsfajok lárvái - lepkehernyókhoz való hasonlóságuk után álhernyónak hívjuk őket - növényeket esznek, így pl. a fésűs fenyődarázs álhernyója a fenyőfák tűleveleit rágja, de más növényfajoknak is megvannak a maguk darazsai, sok esetben a rózsáinkat rágó "kukacok" is valamely rózsadarázs gyerekei. A fazekasdarazsak az agyagból épített kis fazékszerűségekben kikelő lárváikról úgy gondoskodnak, hogy élő hernyót hordanak be melléjük.



Fazekasdarázs bölcsőde - benn a kisdarázs fejlődik


Fazekasdarázs mama szállítja az uzsonnát gyermekének az agyagbölcsődébe

A gubacsdarazsak a peterakáskor olyan anyagokat fecskendeznek a növénybe, amelynek hatására az egy idő után megkeményedő burkolatot, gubacsot növeszt a kis lárvák köré. A gubacsdarazsak parazita darazsai a már növekvő, de még nem kemény gubacsot keresik meg, s hosszú tojócsövükkel annak belsejébe, a kikelő gubacsdarázs-lárvák mellé rakják le saját, ragadozó lárvává kikelő petéiket.



A gömböcökben kis gubacsdarazsak fejlődnek

Sok légyfaj elhaló szerves anyagba rakja petéit (pl. állatok sebeibe), ahol a kikelő nyüvek nem az élő húst, hanem a már lebomlóban lévő, rothadó húst rágják. Ezt már régen kihasználja az emberi orvoslás is, elsősorban a hadi orvoslás során figyelték meg, hogy azok a sérültek, akiknek a sebeit beköpte a légy, sokkal gyorsabban és nagyobb arányban gyógyultak, mint a "tiszta" sebűek. A nyüvek ugyanis megakadályozzák a seb elfertőződését s ezzel az egész testrészre, testre átterjedő szepszist azzal, hogy felfalják a fertőzés táptalajául szolgáló elhalt anyagokat. Bármennyire is undorítónak tűnik, sok-sok esetben mentett már meg embereket, végtagokat a légy lárvája, s a modern orvoslás is kezdi újrafelfedezni őket, természetesen már szabályozott, sterilen nevelt nyüveket használva bizonyos speciális sebek mechanikus fertőtlenítésére.



Festett szőrű pulikutya a levélen? NEEEEM! Csak egy hernyócska.

Végtelenül sokszínű a lárvakor, bármennyire is visszataszító egyes rovarok lárvája, az életmódjuk akkor is izgalmas minden esetben.
A lárvák növekedésük során több alkalommal vedlenek, eközben külsejük is változik.



Frissen kikelt áttetsző lepkehernyó elsőként a peteburkot eszi meg


Néhány hét múlva már ujjnyi vastag, színes hernyóvá nőve falja a leveleket

A frissen kikelt lepkehernyók sokszor szürkés-fehéres, áttetsző, néhány milliméteres kukacok, s mire hernyóságuk fénykorába nőnek, színes, rücskös, szőrös, nem kevés esetben egészen méretes jószágokká lesznek.



Tengeri csigának látszó hernyócska



A bebábozódás folyamata

Ha elérték lárvakoruk maximumát, a lárvák megfelelő helyet keresve bebábozódnak. A bábbá átalakuló lárva mintegy becsomagolja magát, fajtól függő külsőt ölt, sok esetben a báb saját magát pl. növényi törmelékkel is álcázza. A bábállapot változó hosszúságú lehet. Némely rovar néhány nap alatt átalakul, míg mások hónapokat töltenek bábként. A báb belsejében lassanként lebomlanak a lárvakorban fontos szervek, s helyettük kialakulnak a kifejlett rovarra jellemző testrészek. A báb a saját anyagából építi fel új testét enzimek és hormonok segítségével. Ezt a folyamatot sokszor a külső viszonyok, páratartalom, hőmérséklet befolyásolják, elérve ezzel a kifejlett rovar kibújásának megfelelő időzítését. A trópusokon a rovarok a száraz évszak végén kelnek ki bábjaikból, míg a mérsékelt övben az ősszel bebábozódott rovarok csak a tavaszi meleg hatására bújnak elő.



Bábból kikelő katica - hamarosan piros és pettyes is lesz

Ha lejárt a bábállapot ideje, a bentlakásos intézményből szabaddá is kell válni. Némelyek szájszervükkel bontják ki a bábot, mások izomerővel szétfeszítik, megint mások pedig testükön található tüskék segítségével vágják fel. A bábból kikelt rovar már ivarérett, akár azonnal is képes lenne szaporodni. Nem kevés esetben a kifejlett rovar nem nagyon táplálkozik, s rövidre szabott élete egyetlen célja a párzás, peterakás. Nagy egyedszám esetén nem kell hosszú, veszélyes élet ehhez, a Természet pedig sosem pazarol.



A víz felszínén a bábból kiemelkedő szúnyog

A hosszabb élettartamú rovarok esetében akár a pár megtalálása, akár a megfelelő táplálékot adó élőhely fellelése telhet több időbe. A táplálékspecialista rovarok tömeges megjelenésük idején képesek látványos pusztítást végezni tápnövényeik, zsákmányállataik körében, de egy ilyen felszaporodott tömeg sosem marad hatalmas örökké - köreikben gyorsabban terjednek a betegségeik, a ragadozóik, parazitáik is elszaporodnak s rendet raknak a sokaságban.



A burgonyabogarat talán senkinek sem kell bemutatni...

Ez számunkra csak akkor veszélyes, ha a monokultúrás növénytermesztéssel tálcán kínáljuk az adott rovarfajoknak az eleséget. Ők ilyenkor csak a teremészetes bőséget követve gyarapodnak, erre kiváló példa a krumplibogár, kukoricabogár, egyes gyümölcsöket károsító molyok, szövőlepkék sora. Természetközeli, változatos összetételű növénytermesztésben igen ritkán jelentkezik tömeges rovarkár, hisz a sokszínű kert sokszínű rovarállományt is tart el azok ragadozóival együtt, így nem billenhet a mérleg egyik vagy másik faj felé.