“Ha a méhek eltűnnek a föld színéről, az emberiségnek 4 éve van hátra” – szól a tévesen Einsteinnek tulajdonított mondás. A mondás annak ellenére nem tőle ered, hogy a tudóst tényleg foglalkoztatták hasonló elméletek. A jelenlegi helyzet azonban azt mutatja, nagyon is foglalkoznunk kell a problémával. A méhek egyszerűen nem találnak elég virágzó növényt, hiszen Európában jószerivel mindenütt intenzíven művelt monokultúrák találhatók.

A méhek (Apis mellifera L.) a növény és az állatvilág közti kényes egyensúly első számú fenntartói.
Az Antarktiszon kívül minden kontinensen előfordulnak, nagyjából 20 000 fajuk ismert. A méhek nélkülözhetetlenek a virágos növények beporzásában, a legújabb elemzések szerint az emberiség élelmiszertermelésének mintegy harmada függ a méhek beporzó tevékenységétől. Közép-Európában a növények mintegy 80 százalékát a méhek porozzák be, mondják a szakértők. Csak az Európai Unióban a méhek által termelt érték meghaladja a 22 milliárd eurót évente. A világon a 100 legfontosabb haszonnövény közül több mint 70 beporzása a méhektől függ. Bizonyára mindenki tudna méz nélkül élni – de a méhek nélkül aligha.

A méhpusztulás ma már mind a négy kontinensre kiterjedt. 2006 óta a méhek pusztulása soha nem látott mértéket öltött az Egyesült Államokban, és egyes ázsiai és európai országokban is, többek közt itthon is. Sok helyen a méztermelő méhek vadonélő populációi gyakorlatilag teljesen kipusztultak, és a háziméh-kaptárak 30-40%-a elnéptelenedett. A jelenlegi helyzetben a méhészek segítsége nélkül a mézelő méhek több faja néhány éven belül kipusztulhat a Földről. A szakértők már saját névvel illetik a kaptárak teljes elnéptelenedésével járó tünet együttest: Colony Collapse Disorder (CCD), magyarul “Kolónia-összeomlási rendellenesség”. Teljesen egészségesnek tűnő, 30-50 ezres egyedszámú méhcsaládok tűnnek el rövid időn belül. A jelenség félelmetes. Ezek a méhek soha nem térnek vissza a kaptárakba, ami fejlett kommunikációs és tájékozódási képességüket ismerve érthetetlennek tűnik. Az elhagyott kaptárok tele vannak mézzel, virágporral, petékkel, és fejlődő lárvákkal. Gyakran maga a királynő is a kaptárban marad. Utóbbiakat normális esetben dolgozók ezrei vigyázzák, az elhagyott fészkek azonban gondoskodás híján pár napon belül elpusztulnak. A “fészek elhagyás” egyik oka lehet, hogy a dolgozó méh már beteg, ezért elhagyja a kaptárt, hogy ne fertőzze meg a kolóniát.

Mit tehetek én?

A vegyszeres permetezést csökkentsük minimálisra! A növényvédő szerek többsége veszélyes a méhekre. Ilyenek Elsősorban az inszekticidek. Pl. a neonikotinoid tartalmú szerek, amelyekről kimutatták, hogy hozzájárul a CCD kialakulásához. Különösen a virágzáskor való permetezés veszélyes. Mindig mérlegeljük, hogy mennyire szükséges a repellens (rovarokat távoltartó) hatású szerek használata. Méhekre veszélyesek lehetnek a fungicidek (gombaölő szerek), akaricidek (atkaölő szerek), gyomirtó szerek is! A szerek használata illetve beszerzése előtt nézzük meg a szer leírását, és ennek ismeretében válasszunk, ha már mindenképpen szükséges a szerek használata.

Kertünk kialakításában mostantól biztosítsunk élőhelyet a méheknek! Tiltsuk ki a kemikáliákat, a gyepet, a növény-dívákat, az egyoldalúságot! A parlagon hagyott terület nagy kincs az élővilág számára. Adjuk a kertünk egy részét vissza a természetnek, felejtsük el a gyepet, és ebben az esetben az egyéb ültetett, nemesített, főképpen kertészeti hibrid növényeket is. A gyep nemesített fűfélékből álló monokultúra, kifejezetten káros a természet ökoszisztémájára nézve. A természetben nem találunk gyepet, ne keverjük össze a réttel, vagy legelővel! A gyep nem ad élőhelyet a természetes élővilág számára, káros a természetes állapot fenntartására nézve. Ráadásul rengeteg energiát (fűnyírás, gyomtalanítás), és vizet igényel a fenntartása. Mennyivel egyszerűbb az önfenntartó vadvirágos kert, a környezetben vadon előforduló növények bevitele a kertbe!

Csak a nagyon agresszívan terjeszkedő gyomot ritkítsuk, és figyeljük meg, hogy egy éven belül megjelennek a természetes növénytakaró első képviselői. És ott nincs hiány virágokban. Használjuk kertünkben a vadon is előforduló, környezetünkre jellemző növényeket! Tanuljuk meg végre hogy a természet nem ellenség, nem kíván teljes körű átalakítást, és bármennyire is nehezen látjuk be, de a mi érdekeinket szolgálja.

Virágajánlat:

kékszakáll (Caryopteris x clandonensis); magas menyecskeszem (Coreopsis tripteris); sédkender (Eupatorium purpureum); érdeslevelű napszem (Heliopsis helianthoides); Kerti macskamenta (Nepeta x fassenii); Illatos kúpvirág (Rudbeckia subtomentosa); Óriás szilfium (Silphium perfoliatum); Keskenylevelű vasfű (Vernonia altissima).

káposztarepce (Brassica napus); bíborhere (Trifolium incarnum); szöszös bükköny (Vicia villosa); fehérmustár (Sinapsis alba); facélia (Facelia tanacetifolia); selyemkóró (Asclepias siriaca); fehérhere (Trifolium repens); somkórók (Melilotus sp.); fehérvirágú (M. albus); sárgavirágú (M. officinalis); somkórók (Melilotus sp.); tisztesfű (Stachis annua); aranyvessző (Solidago sp.).

Gyógy- és fűszernövény ajánlat:

közönséges cickafark (Achillea millefolium); snidling (Allium schoenoprasum); borágó (Borago officinalis); erdei mácsonya (Dipsacus fullonum); kék szamárkenyér (Echinops ritro); kerti izsóp (Hyssopus officinalis); levendula (Lavandula officinalis); menták (Mentha sp.); méhbalzsamok (Monarda sp.); macskamenta (Nepeta cataria); bazsalikom (Ocimum basilicum); majoránna (Origanum majorana); fekete nadálytő (Symphytum officinale); orvosi zsálya (Salvia officinalis); kerti kakukkfű (Thymus vulgaris); Barátcserje (Vitex agnus-castus).

A legfontosabb méhlegelő fák:

juharok (Acer sp.); kajszi (Armeniaca vulgaris); mandula (Amygdalus communis); cseresznye (Cerasus avium); meggy (Cerasus vulgaris); szelídgesztenye (Castanea sativa); mogyoró (Corylus avellana); alma (Malus domestica); szilva (Prunus domestica); akác (Robinia pseudoacacia); málna (Rubus idaeus); füzek (Salix sp.); ezüsthárs (Tilia argentata); kislevelű hárs (Tilia cordata); nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos).