A Nagykőrös határában lévő Pálfája-erdő hazánk és Európa legnagyobb és leginkább természetközeli állapotban fennmaradt pusztai tölgyese, ahol számos védett és őshonos fajunk megtalálható.

Az Alföld árvízmentes hátságainak nagy részét egykor úgynevezett erdőssztyepp vegetáció borította. Az erdőssztyep zóna - amely erdők és füves foltok váltakozásából áll - mintegy nyolcezer kilométer hosszan húzódik végig Eurázsián. Elterjedésének keleti határa Mongólia térségében van, nyugati határát pedig hazánkban éri el. Tőlünk nyugatra már csak egy-két kisebb foltja található.

A túlzott legeltetés, a földek művelés alá vonása és a folyószabályozás következtében lesüllyedt talajvízszint miatt ez a hazai alföldekre jellemző vegetáció a 20. század elejére már a 18. századi kiterjedés felére zsugorodott. A fennmaradt természetes vegetáció visszaszorulását a tájidegen fajokkal történő erdősítés tovább gyorsította. Az erdőssztyeppeknek napjainkra már csak néhány foltjuk maradt fenn hazánkban.

Európa legnagyobb erdőssztyeppje

Hazánk és Európa legnagyobb területű erdőssztyeppje Nagykőrös határában található. Itt az erdőssztyeppek homokos talajra jellemző formája a pusztai tölgyes fordul elő. Míg a pusztai tölgyesek a szárazabb homokos térségek természetes vegetációi, a jobb vízellátottságú területeken gyöngyvirágos tölgyesek alakultak ki. A Nagykőrös határában ez utóbbi néhány kisebb foltja is megtalálható.

A pusztai tölgyesek biodiverzitása kiemelkedő a mozaikos tájszerkezet, a különböző típusú élőhelyek kis területen belüli váltakozása miatt. Ugyanakkor mivel ezeket a foltokat - akárcsak a Nagykőrösi pusztai tölgyest - zömmel intenzív mezőgazdasági terület határolja, menedéket jelentenek a környéken élő állat és növényvilág számára.

A nagykőrösi erdőssztyepp Natura 2000 terület. A terület Natura 2000 jelölő faja többek között a szarvasbogár (Lucanus cervus), nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), illetve az orrszarvú bogár (Oryctes nasicornis). A gazdag madárvilágot képviseli többek között a területen fészkelő karvalyposzáta (Sylvia nisoria) és a kis őrgébics (Lanius minor) , de előfordul itt a fekete gólya (Ciconia nigra) és a darázsölyv (Pernis apivorus) is.

Névadója a Pálfája famatuzsálem

A pusztai tölgyesek fás vegetációját elsősorban a névadó kocsányos tölgy (Quercus robur) alkotja. Ennek egyik képviselője az a hatalmas tölgy, amely település határában áll. A helyiek körében csak Pálfájaként ismert famatuzsálem a névadója az erdő város felé eső részének, a Pálfája-erdőnek. A pusztai tölgyesek lombkoronaszintjében gyakori két hazai nyárfajunk a szürke nyár (Populus canescens) és a fehér nyár(Populus alba) is.

A cserjeszinten gyakran találkozhatunk fagyallal (Ligustrum vulgare). Ezt a Kárpát-medencében őshonos növényt régen előszeretettel használták festék alapanyagként. Leveleiből és hajtásaiból sárga főzetet készítettek; sötétkék, szinte feketés terméséből pedig kék festék készült. A nyers termésekből kék tintát is nyertek, sőt borfestéshez is használták.

A fagyal mellett még előfordul az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a kökény (Prunus spinosa) és a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) is. Ez utóbbi, mint neve is mutatja könnyen felismerhető a sima kérgén hosszanti irányban futó kidudorodásokról, az ún. paralécekről. A csíkos kecskerágó világos, jól faragható, finom szerkezetű fája miatt kedvelt alapanyaga volt a háztartási faeszközöknek. Gyakran készítettek belőle például orsót, kötőtűt, faszegeket, fogpiszkálót valamint bútorokba intarziát.

A cél a tájidegen fajok eltávolítása

A fák gyepszintjében és a fák közötti füves foltokon igen gazdag lágyszárú növényzet él. Közülük csak néhány homokpusztai reliktumfajt (maradványfajt) említünk meg, amelyek egyben a terület Natura 2000 jelölőfajai is: a tartós szegfű (Dianthus diutinus), a májusban virágzó, sárga homoki nőszirom dölt szöveg(Iris arenaria), a hazánkban élő öt védett és ritka kökörcsinfaj egyike, a fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans) , a homoki cickafark(Achillea ochroleuca) , a hegyi gamandor (Teucrium montanum) és a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica).

A LIFE program keretében 2006-ban indult természetvédelmi intézkedések célja a területen lévő tájidegen növényzet eltávolítása, és az őshonos fajok megtelepedésének biztosítása. A területen kialakítandó oktatóközpont és tanösvény révén pedig, a cél hogy minél több érdeklődővel megismertethessék az erdőssztyeppeknek ezt a hazánkban legnagyobb és legépebben fennmaradt foltját.