Libanon egy ország a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partjánál. Északon és keleten Szíria, délen Izrael, nyugaton pedig a Földközi-tenger határolja.

Földrajz 

Libanon domborzati térképe

A Földközi-tenger keleti partvidékén elterülő országot a télen hóborította Libanoni-hegység uralja. Legmagasabb pontja: Qarnat as Sawda, 3083 m.

Domborzat 

A keskeny tengerparti sikság mögött hegyvidék kezdődik. Ebben hosszan, észak-déli irányban húzódik a Bekaa-völgy, az ország legfontosabb mezőgazdasági vidéke.

Vízrajz

Főbb folyói: Orontes, Litáni.

Éghajlat 

Mediterrán éghajlat uralkodik itt. Nagyobb magasságokban télen gyakori a fagy, időnként hó is előfordul.

Élővilág, természetvédelem 

Az ország jelképe a libanoni cédrus. Egykor hajóépítésre és épületfának használták, mára alig maradt belőle valami. Az a kevés védett.

Története

Az ókorban a föníciaiak éltek ezen a területen, akik tengerparti, kereskedő kultúrája majdnem 2000 évig virágzott (Kr. e. 2700-450). Ősi romok találhatók Bübloszban, Bejrútban, Szidónban és Türoszban is. A Földközi-tenger medencéjében számos helyre eljutottak, és kereskedő kolóniákat alapítottak (például Karthágó). Tőlük származik a legrégebbi ismert 24 betűs ábécé.

Fönícia hűbéresi viszonyt tartott fent az Újbabiloni birodalommal, ténylegesen csak a Perzsa Birodalom foglalta el. Később Nagy Sándor birodalmának része lett, akinek halála után birodalma szétesett, Libanon I. Szeleukosz uralma alá került. A rómaiak a Kr. e-i első században foglalták el a területet, ami a Római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom részévé vált egészen az arabok hódításáig a 7. században.

A középkorban Libanon nagy szerepet játszott a keresztes háborúkban. Itt vonultak a keresztesek Jeruzsálem felé, illetve később a keresztes államok része lett. A mai Libanon területének déli része a Jeruzsálemi Királysághoz tartozott, az északi rész a Tripoli fejedelemség központja lett. Habár a 12. század végére megszűnt a keresztény uralom a Szentföldön, Libanon területe csak a 13. század végére került újra arab kézre. Ezután különböző iszlám uralkodók harcoltak a területért, amíg az Oszmán Birodalom meg nem szilárdította uralmát a Földközi-tenger keleti medencéjében (Lepantó). A libanoni kikötők fontos szerepet játszottak a Velencével és más itáliai államokkal folytatott kereskedelemben.

Az I. világháború után Libanon a francia népszövetségi irányítás alatt álló Szíriához került. 1926. szeptember 1-jén Franciaország létrehozta a független Libanoni Köztársaságot, ami immár önálló állam volt, de még mindig a szíriai népszövetségi mandátum irányítása alatt állt. 1941-ben a Vichy Franciaország megengedte, hogy a német hadsereg keresztülvonuljon Szírián Irak felé, ahol britekkel harcoltak. Nagy-Britannia emiatt csapatokat küldött Libanon és Szíria területére. A harcok befejezése után 1941. november 26-án bejelentették, hogy Libanon független lesz, de a Szabad Franciaország irányítása mellett. 1943-ban választásokat tartottak, a megalakuló kormány pedig november 8-án egyoldalúan felmondta a francia mandátumot. Válaszul a franciák bebörtönözték a kormányt, majd november 22-én a nemzetközi nyomás hatására szabadon engedték őket, és elismerték Libanon függetlenségét. Az utolsó francia csapatok 1946-ban vonultak ki.

A negyedik arab-izraeli háború (1973) után két évvel Libanon polgárháborúba süllyedt, amely 15 éven át tartott. A szembenálló felek 1989-ben egyeztek meg (Taífi Egyezmény), ami után elkezdődhetett a politikai élet és az ország újjáépítése. Azonban, az ország déli részéből egy kb. 25 km-es sáv izraeli megszállás alatt maradt, a síita Hezbollah dél-libanoni milíciáját nem szerelték le, Bejrúttól keletre, főként a Bekaa völgyben pedig kb. 16 000 szíriai katona állomásozott.

Politikai téren, újból érvénybe lépett a függetlenség elnyerése után kialakult hatalommegosztás, amely szerint az államelnöki tisztséget minden esetben maronita keresztény, a miniszterelnökit szunnita muzulmán, míg a parlamenti elnökit síita muzulmán vallású személy tölti be.

2000. május 25-én Izrael kivonult a dél-libanoni határövezetből, feladva a kb. 25 km széles falangista milicisták által ellenőrzött ütközőzónát.

Egy libanoni cédrus

Az ENSZ BT 1559. számú határozata felszólította Szíriát, hogy vonuljon ki Libanon keleti részéből, az arab állam azonban vonakodott eleget tenni a felszólításnak. 2005 februárjában, az ENSZ által elrendelt vizsgálat szerint feltehetően a szír titkosszolgálat közreműködésével, meggyilkolták Rafik Hariri korábbi libanoni miniszterelnököt és további 20 személyt. A libanoni közvéleményt az eset mélységesen felháborította, Bejrútban hatalmas tömegtüntetéseken ("cédrus forradalom") követelték a szíriai csapatok kivonulását, amely a külföldi nyomásnak is köszönhetően 2005 áprilisában következett be. A következő hónapokban Libanon megtartotta a polgárháború utáni első demokratikus választását, amelyen a meggyilkolt ex-miniszterelnök fiának, Szaad Haririnek és szövetségeseinek pártja kapta a legtöbb szavazatot.

2006. július 12-én, miután Izrael megsértette Libanon légterét, a Hezbollah harcosai betörtek az izraeli határövezetbe, majd megöltek nyolc katonát és kettőt hadifogságba ejtettek, Izrael bombázni kezdte a Hezbollah állásait és valamint egyéb, polgári létesítményeket egész Libanon területén, az országot pedig tengeri és légi zárlat alá helyezte. A Hezbollah válaszul több ezer rakétát lőtt ki Izrael északi területeire. A konfliktus első heteit elszórt határmenti harcok és kölcsönös rakétatámadások sora jellemezte, amelynek túlnyomórészt civilek estek áldozatul. Augusztus 11-én, az ENSZ BT hosszas ideig egyeztetett, békéltető állásfoglalásának kihirdetése előtt, Izrael a Litani folyó vonaláig bezáróan az addigiaknál nagyobb erejű szárazföldi támadást indított. A BT határozata értelmében a zsidó állam vezetése augusztus 13-án elfogadta a tűzszüneti felhívást és beleegyezett, hogy csapatait több ezer ENSZ-békefenntartó, ill. a libanoni hadsereg katonái váltsák fel. Hasonlóképp nyilatkoztak a libanoni kormány, ill. a Hezbollah képviselői is. Az egy hónapon át tartó harcok közel 1100 halottat és 3700 sebesültet követeltek Libanonban, az ország gazdaságát pedig előzetes számítások szerint több, mint ötmilliárd dolláros kár érte. ( A két elhurcolt izraeli katona holttestét 2008. július 16.-án adták Izraelnek a korábban megkötött fogolycsere egyezmény keretében. )

2007-ben az észak-libanoni palesztin menekülttáborok körül fegyveres összecsapások voltak.

Közigazgatási felosztás 

Szidón vagy Saida

Libanon hat kormányzóságra oszlik, azok 25 körzetre, a körzetek pedig községekre és városokra. A kormányzóságok a következők:

BAALBEK Jupiter templom	Jupiter templom	Jupiter templom a nagy udvar felől	Nagy udvar
Bacchus templom	Bejárat a Bacchus templomba	Propileum	A rommecset pillérei
Baalbek térképvázlata	A templomok alaprajza A - Jupiter templom B - Bacchus templom C - hatszögletű udvar D - nagy udvar	Baalbek látképe 1890 - 1900	Jupiter templom, propileum
Jupiter templom, hatszögletű udvar	Jupiter templom, nagyudvar az áldozati oltárral	A 22 m magas oszlopok	Az oszlop átmérője több, mint 2 méter
Az oszlopok látványa aulról	Jupiter templom alapja és a megmaradt oszlopok	Oroszlánfős fríz	Oroszlánfő - Baalbek szimbóluma
Bachus templom, vagy "kis templom"	Bachus templom, vagy "kis templom"	Bachus templom, külsőoszlopok és a födém megmaradt részei	Bachus templom, harminchárom lépcső vezet a templomba
Bachus templom, kapu	Bachus templom, dombormű a bejárat födémén	Bachus templom belseje	Vénusz templom
Városkapu