A mozgalom csírái
A CittàSlow, azaz a Slow Cities (Lassú Városok) gondolatát a Slow Food¹ mozgalom inspirálta.² Kezdeményezője az olasz Paolo Saturnini, Greve in Chianti városának polgármestere. A mozgalom alapítását 1999. október 15-re datálják, amikor Bra, Greve in Chianti, Positano és Orvieto polgármestere, valamint Carlo Petrini, a Slow Food mozgalom atyja Orvietoban aláírta a Lassú Városok Kartáját. A Lassú Városok Szövetségébe azóta több mint 70 olasz város lépett be és a mozgalom jó úton halad afelé, hogy globális méretűvé váljon. 2003-ban a CittàSlow már az Egyesült Királyságban is bővült tagokkal, elsőként Ludlow városa lépett be soraiba. Ezzel megalakult a CittàSlow UK. 2004-ben már Aylsham, Canterbury, és Diss is csatlakozott a brit „leányvállalathoz”.³

 

 

2005-ben rendezték meg a a CittàSlow mozgalom első nemzetközi kongresszusát a norvégiai Sokndal-ban. A résztvevő „lassú városok” megállapodást kötöttek arról, hogy pártolják, támogatják azokat a projekteket, amelyek a fenntartható energiatermelést és a fosszilis energiahordozókról a tiszta energiára való átállást tűzik ki célul. Ennek érdekében tapasztalatokat cserélnek egymással.

 

„A városhálózat, ahol az életminőség fontos”
A fenti sor a „lassú városok” jelmondata. A lassú város – a kibocsátott Karta szerint – az a város,

• amelynek a területén és környezetében olyan módon fejleszti önmaga sajátosságait és jellegzetességeit, amelyben a regenerálódás és az újrahasznosítás kiemelt szerepet kap;
• amely az épített környezetről szóló szakpolitikájában azokat a fejlesztéseket erősíti, amelyek nem közönyösek a területének történelme, tradíciói és emberi szükségletei iránt;
• amely technológiáiban és szemléletmódjaiban célul tűzi ki az életminőség javítását és a város adottságait olyan módon használja ki, hogy az erősítse a minőséget és a tradíciót;
• amelynek a termelése és az élelmiszer előállítása hagyományos és környezetbarát technológiák eredményeként jön létre, génmanipulációs technológiák alkalmazása nélkül;
• amelynek a termékei a helyi kultúrán és annak hagyományain alapulnak, amelyek egyedülállóvá teszik a területét;
• amelynek a vásárlói rétegei támogatják, és előnyben részesítik a helyi kézműves termékeket és széles körben promotálják áruikat a helyi piacokon, vásárokon, városi eseménysorozatokon, megőrizve a termelő és a vásárló közötti személyes kapcsolatokat;
• amely a vendégszeretet magas követelményeit is kielégíti, a helyi lakosok és a városba látogatók közötti kapcsolatok kiépülésére ösztönzőleg hat;
• amely biztosítja lakóinak a tradíciókon és minőségen alapuló közösségen belüli mindennapi minőségi élet követelményeit;
• amely minden polgárában, ott dolgozó emberben és látogatóban tudatosítja, hogy az élet minősége, az ételek és italok minősége, valamint az ezeket övező kedélyesség a város helyi tradícióinak, termékeinek, és termelési módjainak minőségéből fakad.

A lassú város kritériumai
A CittàSlow által kidolgozott bizonyítvány szerint 55 különféle kritériumnak kell megfelelnie annak a városnak, aki magát a SlowCity-ként akarja definiálni. A kritériumokból egy olyan város szellemképe rajzolódik ki, amely időt ad lakóinak arra, hogy élvezzék a minőségi életet és egyre inkább le tud szakadni a függést okozó globális rendszerekről. Városok, amelyek el vannak látva minőségi közterületekkel, színházakkal, boltokkal, fogadókkal, történelmi épületekkel, romlatlan tájképpel. Városok, ahol a tradícionális kézművesség még mindennapos dolognak számít, ahol az évszakokhoz igazított a helyi termékskála, ahol az egészséges táplálkozás, az egészséges életmód és az élet élvezete áll a közösségi élet központjában. A városok eme megszentelt „Bacchusait” azonban nem csak az ételek, italok és élvezetek érdeklik, hanem a modern városi problémák leküzdése is. Az a város, amely lassulni akar, a közlekedési terhelést és zajt mérséklő lépéseket vezet be, növeli a városi zöld területek arányát, fákat ültet, gyalogos zónákat fejleszt, segíti és előnyökhöz juttatja a helyi gazdaságot és élteti a saját hagyományait. Nem könnyű tehát e körbe bekerülni. A „Lassú Város” ennek ellenére lassan védjeggyé válik, és napjainkra már többszázezer lakos mondhatja el magáról Olaszországban, Ausztriában, Ausztráliában, Nagy-Britanniában, Németországban, Norvégiában, Spanyolországban, Lengyelországban és Dél-Koreában⁴, hogy „lassú város”-ban lakik.

 

A „lassú város” mint alternatíva
A „lassú város” elnevezés azt is sugallja, hogy a „fenntartható növekedés” kifejezés téveszme, egyfajta oximoron. A lassuláshoz a közgazdaság mindezidáig negatív tartalmakat csatolt, sőt már akkor konganak a gazdasági vészharangok, ha a növekedés üteme 2-3 % alá esik. Most először rendelnek városok pozitív tartalmakat a lassuláshoz: amikor a gyorsulás a modern kor társadalmainak a tűrőképességét feszegeti. Ezek a városok egyértelműen kikelnek a fejlődés gyors ütemű (átgondolatlan) módja ellen, mert az nagyon gyakran együtt jár egy túlontúl homogenizált, szürke, egyben stresszes környezet kialakulásával. A „lassú városokban” kisebb a közlekedési terhelés, kisebb a zaj, kisebb a tömeg. Kritériumaikban olyan feltételeket szabnak, amelyek a világ megapoliszai számára ma gyakorlatilag teljesíthetetlenek: kimondható, hogy a lassú várossá válás egyik ki nem mondott kritériuma, hogy a méret a lényeg. (A kritériumrendszerben feltételként szerepel, hogy lassú várossá csak 50 ezer lakos alatt lehet válni.) E méret pedig mind társadalmi, mind gazdálkodási szempontból a még áttekinthető méretű város ideája mellett teszi le a voksot. E ponton a lassú város mint alternatíva jelenik meg a világváros verseny mellett: csak az idő dönti el, hogy a lakói számára melyik irányelv bizonyul hosszú távon is sikeresnek.

 

 

A lassú város mindazt az igényt megfogalmazza, amely a nagyvárost elhagyó polgárban felmerül, amikor városi lakhelyét hosszas mérlegelés után felcseréli egy másikra a szuburbiában, ugyanakkor ezen is túllép: az önkorlátozás és a helyben fejlődés kritériumrendszerével bővíti az ingázóvá váló agglomerációs lakos filozófiáját. Olyan városi környezet kialakítását tűzi ki célul, ahol a minőségi környezet előnyei a helyben boldogulás lehetőségeivel párosulnak. Persze ingyen ebéd e tekintetben sem létezik. A lassú város lemondásokat kér; önkontrolt, meghatározott értékrendet és önmérsékletet feltételez lakóiról, ahol a NIMBY (Not In My BackYard)⁵ szindrómát felváltja a SIMBY (Start In My BackYard)⁶.

 

A lassú város mozgalom bizonyos tekintetben rokonítható azzal is, amit némely szakterületen újabban a világfalu⁷-hoz asszociálnak. Mindenesetre az elnéptelenedő kisvárosok, így a magyar kisvárosok számára is igazi alternatívát (egyszersmind kitörési pontot) jelenthet egy eddig idehaza kevéssé tudatosított (bár elemeiben korántsem ismeretlen) településversenyben a CittàSlow kritériumrendszerének teljesítése. Idő kérdése csupán, mikor indul el a CittàSlow Hungary, ugyanis az igény mindenhol megvan, a lehetőség pedig – főként a periferiális térségekben – nagyon erőteljes.

Bardóczi Sándor

---

¹ A Slow Food mozgalmat egy olasz újságíró, Carlo Petrini alapította 1986-ban, Baroloban. Petrini mozgalma akkor kapott óriási publicitást, amikor protestálni kezdett az ellen, hogy Róma egyik legszebb terén, a Piazza di Spagna-n a McDonald’s gyorséttermet nyisson. A Slow Food mindazt képviseli, ami a gyorséttermi (fast food restaurant) filozófia ellentéte, azaz a helyi termékek, az időigényes ételek és az egészséges életvitel, a mezőgazdasági biodiverzitás mellett protestál. Bár a mozgalom nem tudta elmozdítani a Spanyol-lépcső tövéből a kérdéses gyorséttermet, ma már több mint száz országban 80 ezer tagot számlál, és ami vicces: igazi „globális” szervezetté nőtte ki magát. Bár ez utóbbi nem is annyira vicces: Petrini hisz a globalizációban, de azt hirdeti, hogy a helyi gyökerek éppen olyan fontosak. Igazi „glokalista”, azaz a globalizációt lokálisan módosítani igyekvő ember. 2004-ben mindez a Time magazin címlapjára juttatta őt.

² A Slow Food egy lavinát indított el, amelyben a lassulás nem csak a városokra terjedt ki, de egyéb területekre is, úgymint a SlowTravel (lassú utazás), SlowSport (lassú sport), SlowWork (lassú munka), SlowDesign (lassú dizájn), SlowSchool (lassú iskola), SlowBook (lassú könyv), SlowMoney (lassú pénz) vagy SlowLiving (lassú élet). Ezt a „forradalmi” változást újabban SlowPlanet (lassú bolygó) vagy SlowMovement (lassú mozgalom) gyűjtőnéven emlegetik. Forrás: http://www.slowplanet.com/ http://www.slowmovement.com/

³ forrás: http://www.cittaslow.org.uk

⁴ forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Cittaslow

⁵ Ne az én hátsókertemben – angol kifejezés arra a lakossági viselkedésmintára, amely egyes elképzeléseket , fejlesztéseket társadalmi szinten kívánatosnak tart, de elhatárolódik attól, ha a fejlesztés negatív hatásai saját életterét érintik.

⁶ Kezdjük az én hátsókertemben – a NIMBY szindróma ellentéte: a közjó érdekében önkorlátozást is bevállaló, felelős, példamutató lakossági viselkedés leírása.

⁷ A "világfalu" (global village) kifejezést Marchall McLuhan használta először bolygónkra (The Guttenberg Galaxy, 1962), amit a tömegkommunikációs eszközök kicsiny faluvá zsugorítottak. Azóta a világfalu terminológia sokféleképpen beépült az építészet tudományba is, a világfalu mint ésszerű városnövekedés definiált (Világváros vagy világfalu – Építész szeminárium, 2004 – FÖK), vagy mint a világ épületeinek összessége (a maga különbözőségeivel).

 

(forrás: epiteszforum.hu)