A
nepáli falvacskában, Marphában ottjártunkkor csirkék szaladgálnak az
úton az őszi délutánban – első ránézésre ennél természetesebb látványt
el sem tud képzelni az ember.
A Himalája
árnyékában megbúvó település lakosai almáskertek, háztáji veteményesek,
zömök kis tehenek és mezők közt élnek, látszólag földi paradicsomban.
Látszólag: az állatok viselkedése ugyanis szokatlan.
Kamal
Adhicari ezen a környéken nőtt föl, és nagyon jól emlékszik arra, hogy
néhány éve minden más volt még. – Ősszel már túl hideg volt ahhoz, hogy
a csirkék elhagyják az ólat, így benn maradtak. Az átlaghőmérséklet
emelkedésével változások kezdődtek meg, melyeket mindenki észrevesz,
aki ismeri a környéket.
A marphaiaknak az éghajlatváltozás jó és
rossz is egyben. Olyan növényeket is termeszthetnek, melyekre eddig nem
gondolhattak, sokan pedig Jersey-tehenek vásárlásán gondolkodnak,
amelyek dupla annyi tejet adnak, mint az itt honos, zömök fajta.
Az éltető gleccserek pusztító erővé válhatnak
Az
érem másik oldalát sok kellemetlenség jelenti. A környék nagyon száraz
– délutánonként egyre többen takarják el valamivel szemüket és
szájukat, mert a porvihar elviselhetetlen. Ezen régebben sokat segített
telente a hó, mivel olvadáskor elegendő mennyiségű vizet juttatott a
földbe ahhoz, hogy a termények megéljenek.
– Gyermekkoromban
egyes teleken több mint háromméteres hó esett. Idén pedig egyáltalán
nem is havazott – mondja Kamal. A gleccserolvadás és a klímaváltozás
maga természetesen nemcsak ezt a környéket érinti a Himalájában. A
gleccserek táplálják szinte az összes folyót Ázsiában, több mint
egymilliárd ember élete függ a viselkedésüktől.
A
megszokottnál gyorsabb olvadás miatt nemcsak Nepál, hanem a szomszédos
országok alacsonyabban fekvő régiói is veszélybe kerültek. Ez a
lakosságot és a hatóságokat egyaránt aggasztja, az áradások ugyanis
katasztrófákhoz vezethetnek. Az ENSZ Klímaváltozási Kormányközi
Testületének elnöke, Dr. Pachauri a Himaláját a harmadik sarkvidéknek
nevezte az Északi- és a Déli-sark után – ez is jelzi, mennyire kellene
odafigyelni a régióra.
Madhav Kumar Nepal, az ország
miniszterelnöke a parlament tagjaival ma az Everest alaptáborban gyűlik
össze, hogy felhívja a világ figyelmét a gleccserolvadások veszélyeire.
Milyen komolyan veszik ezt az országban?–
Ez a minket fenyegető legnagyobb veszély. Többféle hatással is van
környezetünkre, és azt gondolom, egyetlen más országot sem érint majd
olyan súlyosan, mint minket. Nemrég küldtem egy-egy szikladarabot
Barack Obamának, Gordon Brownnak és Ban Ki Munnak, az ENSZ
főtitkárának, hogy felhívjam a figyelmüket erre, és arra is, hogy itt
az ideje tenni valamit.
Mit lehet tenni?–
Mi egyedül nem tudjuk megállítani a folyamatot, ezt szeretném kiemelni.
A mi felelősségünk ezeknek a folyamatoknak az elindulásában nagyon
kicsi, nem mi bocsájtjuk ki a hatalmas mennyiségű szén-dioxidot. A
felelősség nagyobb része a fejlett iparú országok vállán van, de a
fejlődő országok fizetik meg az árat a történtekért. Koppenhágában a
fejlett országoknak kell lépéseket tenniük, drasztikus mértékben
csökkenteniük kell a kibocsátásukat. És pénzügyileg is támogatniuk kell
a többieket, valamint kutatásban és környezetbarát technológiák
terjesztésében is mellénk kell állniuk.
Nepálnak nem is kell ehhez semmit hozzátennie?–
Dehogynem, és mi jó úton is haladunk. Megújuló energiaforrásokat
használunk, erdőket ültetünk, és bár száz különböző népcsoport él az
országban, képesek vagyunk mindebben együttműködni. Anélkül, hogy akár
egyetlen rúpiával is segítene minket bárki a világon.
KövetkezményekA
tíz legnagyobb ázsiai folyót tizenötezer gleccser táplálja. Ezen a
területen a hőmérséklet gyorsabban emelkedik, mint bárhol máshol a
Földön, ami szárazságot és áradásokat egyaránt okoz. A felborult rend
miatt a monszun sem idejében érkezik, az időjárás kiszámíthatatlanná
válik, ami milliók otthonait veszi el, és milliókat taszít éhínségbe.
Kommentáld!