<!-- if(!window.goAdverticum) document.write('<sc'+'ript src="http://img.adverticum.net/scripts/gwloader.js?ord='+Math.floor(Math.random()*1000000000)+'" type="text/javascript"><\/sc'+'ript>'); --> if(window.goAdverticum) goAdverticum.addZone(39706);  

google_ad_client = "pub-1094437899690041";/* 120x240 A */google_ad_slot = "9975279082";google_ad_width = 120;google_ad_height = 240;google_protectAndRun("ads_core.google_render_ad", google_handleError, google_render_ad);

Nehéz, mi több, szinte lehetetlen elfogulatlanságra törekvő laikusként igazságot tenni a zöld hívők és a klímaszkeptikusok párbeszédében. Ez már csak azért is képtelenség, mivel a dolog rég nem tényalapú, racionális disputa, hanem a legrosszabb stílusú hitvitává fajult. Az objektív kutatás mindkét oldalon – tisztelet a szerencsére létező kivételnek – az ideológia szolgálólányává aljasodott. A klímaváltozás-tagadók éppúgy nem riadnak vissza az eredmények manipulálásától, kozmetikázásától, cenzúrázásától, ahogy a felmelegedés-pártiak sem válogatnak az eszközökben. 

Gyakorlatilag alig találni „világnézeti fertőzéstől” mentes, pártatlan elemzést. A fundamentalista környezetvédők számára nem létezik olyan érv, amely megingathatná hitüket, miszerint a klímarendszer anomáliái a főként kapitalizmus bűneiben (vagyis tudatos emberi hatásban) gyökereznek. Velük szemben a piacpártiak hangadói (szerintem tévesen) a gazdasági szabadság csorbítását látják a légkörvédő rendszabályokban, túllihegettnek, eltúlzottnak gondolván az apokaliptikus katasztrófaképeket (ez utóbbit némiképp jogosan). Probléma nem önmagában az éles, kemény vitával lenne, mert a demokrácia erről (is) szól. Hanem azzal, hogy – miként a belpolitikában – itt ugyancsak létrejöttek a szekértáborok, melyeken kívül gyakorlatilag alig van élet. Tisztességes diagnózisok vannak ugyan, de sajnos azokra ugyanúgy rávetül az ideológiavezérelt hamisítások árnyéka. A puszta adatsorok meg nem sokat jelentenek egy magunkfajta bölcsésznek.

E sorok írója liberális piacpártiként nyitott mindenfajta érvre. Mivel úgy gondolja: a tények, a valóság fontosabbak, mint az ideológiai fétisek és bálványok, hajlandó bármit (s annak fordítottját is) elfogadni, amennyiben korrekt, tudományosan igazolható diskurzus van mögötte fedezetként. Ennek alapfeltétele, hogy az illetékesek munkáját ne vágyakból, rémképekből levezetett prekoncepciók irányítsák. Önmagában megtévesztő, ha felmelegedéshívők és felmelegedés-tagadók háborújáról beszélünk. Ezek önkényes stigmák, amelyeket a viaskodó táborlakók ragasztottak egymásra. Valójában azt, hogy a Föld jelenleg inkább melegszik, mint hűl, szinte senki nem vitatja. A kérdés az, hogy eme folyamatban az ember vagy a természet a kritikus tömeg? Ettől függetlenül is a kulcsszó inkább az és, mint a vagy.

Kiss Gabriella tudományos adatokat felsoroló összeállítása szerint „Ma már elfogadott, hogy a jelenlegi globális klímaingadozás az ember okozta (antropogén) és a természetes hatások közös eredménye. Nyilvánvalóan szerepet játszik benne az üvegházhatású gázok egyre növekvő kibocsátása, ám a klímatudományban általános az a vélemény, hogy mindezen hatások inkább csak ingadozásokat okozhatnak az éghajlatban, a nagy léptékű változásokért a Föld természetes folyamatai a felelősek.”

Hogy a ciklikusan hullámzó lehűlés-felmelegedés az ipari civilizáció előtt is létezett, gazdaságtörténeti kutatások bizonyítják. Rondo Cameron történész is leírja a XIV. századi „hidegkort”, ami elhúzódó teleket produkált. „Észak-Európában kétségtelenül hosszabb, hidegebb és csapadékosabb telek jöttek. A szőlőművelés eltűnt Angliából, Norvégiában pedig nem arattak gabonát. Három alkalommal is befagyott az egész Balti-tenger, s Németországban és a Németalföldön gyakoribbá váltak a nagy árvizek.” (A világgazdaság rövid története. Maecenas Könyvek, Bp. – Talentum Kft., 1998. 102. o.) Utána viszont lassú felmelegedés kezdődött. Ehhez hasonlóan ingadozó folyamat a gleccserfogyás. Ausztria legnagyobb gleccsere, a Pasterze 1880 (a hivatalos mérések kezdete) óta 1, 5 milliárd köbméterrel csökkent, ugyanakkor 1965-1981 között nőtt a tömege. – mint arról Heinz Slupezky gleccserkutató adatai tanúskodnak. Tehát nem beszélhetünk lineáris trendről. Amellett legrosszabb esetben is ember és természet összjátékáról, nem pedig kizárólagos emberi felelősségről van szó.