Újabb bizonyíték arra, milyen fantasztikus a természet | 

Körülbelül egy évszázada figyeltek fel a tudósok arra, hogy milyen elképesztő hasonlatosság mutatkozik meg időnként a rovarok és a növények között a fosszilizálódott leletekben. Ez a fajta hasonulás megfigyelhető a jelenkori élővilágban is: a mimikri jó szolgálatot tehet a ragadozók elleni védekezésben, de segítheti a vadászatot is - olvasható a LiveScience és a PhysOrg tudományos hírportálon.
A 38,5 milliméteres rovart először nem vette észre a Tung Zsen paleoentomológus irányításával dolgozó kutatócsoport, amely ősi páfrányfenyő levélének vélte a kőzetbe ágyazódott fosszíliát. Közelebbi vizsgálat során derült ki, hogy skorpiólégyről van szó, amely az elnevezést a hímek potrohának sajátságos, körte alakú, páros fogókban, kampókban végződő, skorpiótüskére emlékeztető végszelvényéről kapta. Az adott faj a csőrösrovarokhoz tartozik, amelyek egyedei valamilyen felületről lecsüngve lesik a zsákmányt.

A terület, ahol a Juracimbrophlebia ginkgofolia skorpiólégy fosszíliája előkerült, 165 millió éve egy nagy, viszonylag sekély tó partvidéke volt, amelynek egy részét erdőségek, másik részét cserjés borította. A növények - tűlevelűek, páfrányfenyők, zsurló - jól alkalmazkodtak a szezonális, némiképp száraz éghajlathoz.

Amikor a Juracimbrophlebia ginkgofolia kiterjesztette szárnyait, egy mára kihalt páfrányféleség, a Yimaia capituloformisra ötágú leveleihez vált hasonlatossá.

A kutatók szerint a skorpiólégy e mimikri segítségével rejtőzködött a ragadozók elől, hiszen viszonylag nagy teste, gyenge szárnyai és végtagjai miatt ideális zsákmány volt. Nagy valószínűséggel azonban a Juracimbrophlebia ginkgofolia kölcsönösen előnyös szimbiózisban élt a páfrányféleséggel, a menedékért cserébe a skorpiólégy megszabadította a növényt a leveleit kedvelő rovaroktól.

"A rovarok mimikrijének gyakorlatilag összes esete az elmúlt 100 millió évben a virágos növényekhez, a zárvatermőkhöz kapcsolódik. A páfrányszerű növénnyel +társbérletben+ élő Juracimbrophlebia ginkgofolia esete viszont azt tanúsítja, hogy az alkalmazkodásnak ez a formája a páfrányszerű növények esetében is kialakult, sokkal korábban, mint hogy a virágos növények megjelentek volna bolygónkon" - hangsúlyozta Conrad Labandeira, a Smithsonian Természettudományi Múzeum kurátora.