A barlang 1052 méter magasságban található, Délkelet-Erdélyben, a Bálványosi-hágón, a Büdös-hegy oldalában.
Az innen kiömlő gázzal működött a századforduló éveiben az első magyar szénsavsűrítő gyár.
Napjainkban természetes mofettaként működik, falait sárga kénréteg borítja, ami egyben a gáz szintjét is jelzi.

A Büdös-hegy vulkanikus tömegében több bemélyített barlangot találunk, amelyeket többnyire emberkéz alkotott, és amelyek régen kénbányákként működtek. Még az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején is innen bányászták a puskapor gyártásához szükséges termésként. Ezek közül a legnagyobb a 14 m hosszú Torjai Büdös-barlang. A gázfeltörés intenzítása és vegyi összetétele szerint bármelyik Európa-hírü gázömléssel felveheti a versenyt. Naponta mintegy 6000 m³ gáz illan el a környék levegőjébe. Legelőször, 1884-ben, Ilosvay Lajos végezte el a barlang levegőjének a vegyelemzését. Azóta sem fedezett fel senki semmi újat, az enyhe radioaktív sugárzáson kívül, amelynek értéke 980 pCi/l , és ami az egész Kelemen-Hargita vulkáni vonulat összes mofetta gázai között a legnagyobb értéket mutatja.
Ilosvay szerint a Büdös-barlang levegőjének az összetétele a következő : 95,82% széndioxid, 0,38% kénhidrogén, 0,14% oxigén és 2,66% nitrogén.
A negatív (2,8x104 ion/ml) és pozitív (3,3x103 ion/ml) ionok töménysége, a barlang levegőjének nedvességtartalma (95%) és a gáz hozama szerint, a Torjai Büdös-barlang egy kellemesen langyos gázfürdö.

Egy friss beszámoló a szerkesztőtől erről a varázslatos hegyről:

„A jól kitaposott és kitűnően jelzett ösvényen haladva,a jelzőtáblán feltüntetett adatok szerint 880 méterre a kiindulási ponttól megtaláltuk a barlangot (szag után nem érdemes tájékozódni,mert a környéken elég sűrűn megcsapta orrunkat a "pokol szaga",több helyről is feltör a gáz.
A Büdös egyébként a legnagyobb barlang, falain egyértelműen látszik a vastag, sárga kénkicsapódás. Ahonnan a sárga vonal kezdődik, ott van vége az életnek.

Innen lefele nincs oxigén. Az oxigénnél nehezebb kéngáz kiszorítja az oxigént, ezért ha pl. berepül egy madár a barlangba, már nem tud kirepülni onnan. Lassan, óvatosan mozogtunk a barlangban, nehogy felkavarjuk a gázt, mert így könnyen belélegezhettük volna.Ezt azonban figyelmen kívül hagyta pár látogató,így néha illedelmesen fuldokoltunk. A barlang első részében kétoldalt padok vannak. Oda óvatosan le lehet ülni. Szinte másodperceken belül éreztük, hogy kellemesen forrósodni kezdenek lábaink,később a derekunk. Nem a gáz meleg, hanem a gáz bizonyos összetevői be tudnak hatolni a bőrbe, ez egyébként gyógyító hatású, és ettől éreztük úgy, mintha forró lenne a gáz. A barlang hátsó részében nem lehet közlekedni, mert itt már a barlang sokkal alacsonyabb, így ott már nincs oxigén réteg. Ez elviekben le is van zárva. Gyakorlatban kevésbé, mert a kerítést rendszeresen betörik,most is be tudtam nézni,és akár be is mehettem volna,de belépni már életveszélyes,a sárga kicsapódás fejmagasságban van ott.

Pl. egy égő gyertyával magunk is bebizonyíthatjuk, hogy milyen magasságig van oxigén. Jópofa kísérlet, a barlangban állva, az égő gyertyát vagy gyufát lefele ereszteni. De egyben félelmetes is.
Órát,ékszert nem ajánlatos magunkkal vinni a mofettába(ez a gázkitöréses helyek neve),pillanatok alatt besárgul az ezüst,kikezdi a fémeket a gáz.
A mofettából kifele tekintve derékmagasságig úgy vibrál a levegő akár a sivatagban napközben az 50 fokos hőségben.
10 percnél tovább nem ajánlott bent időzni,így elindultunk visszafele.( A Büdös-barlangban eltöltött 10 perc eredményeként a húgom eldagadt térde (IV helyezés a Székely Szupermaratonon következménye)a következő reggelre felöltötte régi formáját,szóval a jótékony hatás számunkra bizonyságot nyert).
A barlanghoz vezető ösvény elágazásához érve azonban úgy döntöttünk,hogy elindulunk a Buffogó-láp feliratot követve,gondolván,hogy a közelben lesz valahol (hogy miért gondoltuk így,ne kérdezze senki,a lápok köztudottan völgyekben tartózkodnak,mi meg egy hegyen voltunk).
Életem legnehezebb túrája következett amikor gyanútlanul elindultunk.
A Büdös-hegy oldalában több kisebb-nagyobb, gázt "okádó" kőfülke, barlang, bemélyedés található: a Torjai Büdös-barlang, a Timsós-barlang, a Madártemető és a nagyobb méretű Gyilkos-barlang.
Mi a Gyilkos barlangra teljesen véletlenül találtunk rá,én (oktalan asszonyi állat)lelkesen előkaptam az elemlámpát és be is mentem.

Pár lépés,aztán úgy éreztem,hogy valaki kést döfött a torkomba és nem kapok levegőt.Azonnal kirohantam.Este tudtam meg,hogy a barlang környékén sem ajánlatos tartózkodni,nemhogy bemenni.Itt nagyon kevés a kéngáz, viszont annál több a széndioxid és ezért nagyon veszélyes,nemhiába kapta a Gyilkos nevet,tuti halál vár a kíváncsiskodóra.
Mentünk (pontosabban:csúsztunk) tovább,le a völgybe.
A Buffogó, a Büdös-hegy és a Köztető közötti hegynyeregben található, és nem más, mint egy savanyúvizes feltörésekben gazdag, 1 hektár kiterjedésű ingóláp.

A vastag, süppedős tőzegmohás területekkel körülvett, kisebb, nagyobb vízfelületeket, megtöredezik a sűrű és folyamatos gáz-feltörések.

Ezért nevezik Buffogónak a nyírfaerdős, lápos, mohás területet, ahol egyébként ritka maradványnövények is élnek. A fokozottan védetté nyilvánított övezetben, a többrétegű, vastag tőzegmohán él a keskenylevelű gyapjúsás, a kereklevelű harmatfű (abszolút ritkaság, ugyanis őkegyelme húsevő növény), a tőzegrozmaring, a mámorka, a szibériai hamuvirág és néhány ritka mohafaj.
Fantasztikus látványt nyújtanak a mohamezőkön a hajlongó nyírfák között a fortyogó tengerszemek.

Most nyögök és sántítok,de biztosan visszamegyek erre a fantasztikus helyre,hisz kimaradt pl. a Madártemető, ami nem más, mint egy beszakadt kénbánya-tárna mélyedése, melyben felhalmozódott a széndioxid. Tehát elsősorban széndioxid és csak kevésbé kéngáz, ezért csak enyhén sárga az avar, de a nagyon alacsonyan levő gáz annál mérgezőbb. Az alacsonyan repülő madarak, ha a gáz szintje alá ereszkednek, holtan hullnak alá. Kisemlősök, gyakran őzek tetemét is lehet itt látni. Besétálva az egyébként pár négyzetméteres süppedésbe állítőlag itt is érezzük lábunkon a forróságot.”

Orbán Balázs a következőképpen írta le ezt a természeti csodát:

„E barlang eredetileg 20 lépés hosszu volt, azonban fele részének fedősziklái leomladoztak, s most is ott vannak e sziklaromok a barlang szádában*(Száda = torkolat, előcsarnok.), ülőpadul szolgálván a barlanglátogató betegeknek. Ekként a barlangnak fedett része most csak 10 lépés hosszu, legnagyobb szélessége 9 láb, legnagyobb magassága 15 láb. Ürege balról jobbra kanyarodva szűkül egybe, mig fenekén mély repedéssé keskenyedik, azonban ezen belső feneke legalább is hét lábnyival van alább a barlangnyilat szinvonalánál, honnan az lejtősleg mélyül befelé. E barlang sötét öbléből rezgő kéngőz-folyam száll fel, mely már messziről megfertőzteti a légkört, szénenynyel*(Kohlensäure. ) kevert kéngőz*(Hydrothionsäure. ) ez, kénsublimáttal borítja, mi a felszálló gőzöknek a hideg légkörrel való érintkezése által fejlődik ki, miért e sárga lepellel bevont barlang iszonyu környezetével ugy néz ki, mint valami rémállatnak félelmesen tátongó torka, vagy mint a halálnak sötét örvénye; örvény is az, mely egyaránt vonzza magához ugy az élni, mint a halni ohajtókat. A betegek, főként a szemfájósak és köszvényesek seregesen jönnek ide, felmásznak e meredek hegy barlangjához, hol főleg az ujonczok, remegve, megdöbbenve állnak meg, mert félnek átlépni azon üreg sziklakapuját, hol üdülést, felgyógyulást találhatnak ugyan, de hol a halál is ijesztő és sokféle alakban jelentkezik, mert a mellett, hogy egy-két lélegzet halált hozhat, fenn leomlani készülő sziklák csüngnek, melyeket csak Isten kegye tart; lenn sikamlósan lejtős talajra kell lépni, melyen könnyen lehet elesni, benn pedig gyilkoló légkör, mely az életet elfojtja. Itt a halál minden alakban mutatkozik, s daczára ennek, e barlang mégis vonzza magához az embert, mert légkörében a testet kellemes melegség hatja át, az idegek jótékony reszketegségbe jönnek, bizonyos kimondhatlan kéjérzet futja át a tagokat. Ez teszi aztán, hogy ez üreg vonza magához az embert mint az örvény, mint a rohanó folyó, s ki remegve, határozatlanul állott meg előbb, e kéj hatása alatt egész készséggel lép be a halál torkába.
Ha kitekint, künn a vidék az átellenes zöldhegyek, a remény, az élet ez üde jelképei, a délibábként lebegő kéngőz rezgő fátylán derengenek át, s az kit életszenvedések aggasztanak, csábittatva érzi magát egypár lélegzés által túladni az életen, de kiben még életkedv van, az elfojtott lélegzettel hatol be, kifut éltető léget szivni, s ujból ismételten befut, mások csak testükkel vannak a kéngőzben, mig fejüket annak szinvonalán felül tarva, huzamosan teszik ki a testet kéjes melegitő hatásának, mely a legmegrögzöttebb köszvényeket, reumákat és hüléseket is meggyógyitja, a bátabbak kihozták a barlang fenekén lecsepegő vizet.Ezen a sziklák szögeteiről lecsepegő szemvizet aláhelyezett kis faválukba fogják fel, az tiszta, átlátszó, erősen kénszagu, a szemet nagyon csipi, de azért huzamosabb használatnál a gyenge szemeket megerősiti elannyira, hogy csaknem egészen vakok is nyerték itten vissza látásukat. ), melylyel a gyenge fájós szemeket mossák, mi által legtöbb esetben az elgyengült látidegek megerősödnek, s a beteg szemek meggyógyulnak.
Ekként a betegen idejöttek többnyire meggyógyulva, életvidoran távoznak. Eljönnek azonban e helyre az élet balzsamát, az egészséget keresők mellett azok is, kik az élet terheit hordozni megunták, kiknek szivvirágait leforrázta a csalódások dere, ugy azok, kik önmagukkal és a világgal meghasonlottak, valamint azok is, kik üldözve vannak, a kik kétségbe estek. Az ily szerencsétlen reményvesztettek szintén ide jönnek a gyors, fájdalom nélküli halált keresni, mert a kénbarlangban csak pár lélegzetet kell venniök, s az elviselhetlen élet megsemmisült.
Mivel pedig ily szerencsétlenek és boldogtalanok mindenütt vannak, azért e barlang közelében, valamint a szomszédos hegyoldalban is sok sir domborodik; sirkövek vagy egyszerü fejfák emelkednek e sirhantokból, ezek mindenike egy-egy gyászos eseményt jelképez.
Im itt nyugszik egy szegény ifju, ki gazdag leányt szeretett, de a szivtelen szülők megvetve a szegény, szorgalmas és jó erkölcsü legényt, gazdag férjhez erőszakolták egyetlen leányukat. A fiu széttépett szivvel jött ide halált lélegzeni,

a leány pedig menyasszonyi mezében temetkezett a Feketeügy hullámai közé.
Odább másik sir van, mely az igazszólás vértanuját fedi, mert egy fiatal Könczei nyugszik ottan, ki a forradalmat követett gyászos korszakban emlékiratban önté ki hazafias szivének nemes fájdalmait; e röpiratában leálczázta azokat, kik hivatalnoki minőségben a haza eltiprása, a hazafiak gyötrése és kifosztására küldettek; hű arczképét és jellemrajzát adá a sok hazátlan civilizátornak, kik hullafaló undok madarakként csaptak le a szabadság dicső küzdelmei közt leigázott magyar haza virányaira; jóslélekkel elmondá, hogy mi vár e nemtelen bérenczekre; s miután azt elterjeszté, idejött a kénbarlangba meghalni, hol az elfogására kiküldött foglárok csak hulláját, a nemes lélektől elhagyott hideg testet találták.
Lehetne-e tagadni, hogy e fiatalban Regulusi jellem volt, ki nagy Petőfinknek e tanait vallá:
Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
és azt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább élted
Tagadd meg, mint magad,
Had veszszen el az élet, ha a
Becsület megmarad.
Azért ugy tekinthetjük ez ifjut, mint az önkény nemes áldozatát, s tisztelettel közelithetjük meg sirját annak, ki jobb körülmények közt bizonynyal hős fia, vagy hasznos polgára lesz vala a hazának, de ki a leigázott hazában s oly korban, midőn a polgári erény bűn volt, midőn a vélemény szabad kimondásaért börtön és bitófa várt az emberre, élni nem tudott; szivét a honfifájdalom megrepeszté, életkedvét a hon kétes jövője elölé, s mert reménye egy szebb kor eljötte iránt kihalt kebléből, a halálban kereste fel az életben feltalálni nem tudott szabadságot, vagy legalább a zsarnokságtól való szabadulást.
Nyugodjál azért csendesen kiszenvedett nemes hazafi, poraidra szálljon áldás.
A felemlitettek mellett még sok más sir domborul, melyek mindenikének megvan gyászos története; legtöbbje besorozott fiataloké, mert a székely, ki mint harczos örömest szolgált, sőt büszke volt, hogy ő a nemzet katonája, most, midőn a szabadon gondolkozó lényből lelketlen gépet akarnak faragni, idegenkedik a katonáskodástól, miért nincsen év, hogy a távol, idegen országokba leendő elhurczoltatás elől többen ne keresnének menedéket a halálban. A szülőföldhez és szabad léthez való hű ragaszkodásból származó ezen iszonyhoz gyakran csatlakozik a szerelem is, mert szeretettjeiktől megválni nem tudván, idejönnek a félelmes üregbe, hogy a halálban egyesüljenek.
A temető, földi életünk e végsorompója, mindig komoly gondolatokat kelt az észlelőben, igen, mert itt van azon válpont, hol a külélettel való minden egybeköttetés megszakad, hol az emberi munkásság véghatárainál a testtel együtt az emberi lélek tevékenysége, a szellem is, mit örök életünek hiszünk, megszünik, vagy legalább működési köre a mi tudatunk, a mi felfogásunk határain túl hatol, s e szerint az elköltöző és visszamaradók között az emlékezeten kivül minden más kötelék, minden más egybefüggés megszakad. Az isteni szikra a lélek, annak porhüvelyével a testtel együtt egyaránt elenyészik a földi létre nézve.
Azért a temető, min oly hely, hol az élet logikája megszakad, minden gondolkozó lényben komoly eszméket kell hogy keltsen, mennyivel aggályosabbá válnak azok a Büdös melletti temetőben, hol a halottak nyughelye mellett nem találhatjuk fel a visszamaradott élők tanyáját, hol az emberiség keretében az elenyészők által hátrahagyott ürt betöltő utódokat hiába keressük, hol önkéntes halottak elegyednek a föld porával oly válpontnál, hol nem a sors dönté meg az embert, hanem az ember szállt szembe a végzettel.
De hagyjuk e vigasztalan bús temetőt, tovább kutatandók azon szörny-barlangot, mely azt népesité.
A torjai Büdös barlangtól vészes lehelete s gyásztörténetei mellett sem lehet megtagadni a vadregényességnek és borzasztó nagyszerüségnek érdemét; már külsője is, melyet képben mutatunk be, a festőiségnek azon bizarr jellegét mutatja, melynek tekintete megdöbbentőleg hat a nézőre; a légkör már távolról is nyomasztólag hat a lélegző szervekre, s midőn végre kiégett sziklahulladékok közt, a halál sárga leplével bevont tátongó üreghez lép, akkor mind felelevenednek emlékében a hallott rémtörténetek, a közel temetőnek sötét árnyait véli látni az életfojtó kénlég rezgő leplén, s a legbátrabb is meggondolva lépi át azon küszöböt, hol a halálnak kaszája csüng mindenkinek feje felett. De mi nem annyira a benyomást ecsetelni, mint inkább vizsgálódás és észlelés végett jöttünk ide, s azért folytassuk azt illő komolysággal.
A barlang belsejében a sárga lepel alatt a szikla annyira fel van lágyulva, hogy ujjal vájható. A sárga vonalon felül a szikla csokoládé szint ölt, felületén timsó-jegeczek mutatkoznak. Ezen felső rész légkörében már lehet lélegzeni, mivel az életmérő itt a sárga vonal, azon alól a halál, felette az élet dereng. Innen van az, hogy a test bár meddig benn lehet a kénlégben, csakhogy a fő legyen annak szinvonalán felül; azonban a kénlég magassága, valamint terje és sürüsége is nem mindig egyforma; esős, ködös időben, midőn a külső légkör is nehezebb, sokkal csekélyebb, ugy hogy néha egészen a barlang fenekéig mehettünk, s mindig veszély nélkül lélegzelhettünk. Élet- és halálmérőnk a szivar volt, melyet magunk előtt vive, mig az égett, addig biztosan haladhattunk, midőn kialudt akkor vagy megtértünk vagy lélegzetünket visszatartottuk. Ellenben tiszta, derült napokon, oly nagy és emelkedett terje volt a kénlégkörnek, hogy künn szádánál – hol máskor ülni lehetett már fennállva – sem lélegzelhettünk, kisérletet tettem torkolatánál lebuva lélegzelni, a beszivott lég édes izü volt, s egy sebes belélegzés annyira elkábitott, miszerint alig volt erőm sziklába kapaszkodva felállani, egy második bizonnyal megfojtott volna. Kisérletet tettünk légmérővel, s bár a kénlégkör, miként emlitém, oly forrónak tetszik, hogy a testet rögtön izzadásba hozza, a légmérőre mi hatással sem volt. E légkörben semmi nemü tüz nem ég, ugy hogy az oly kiolthatlanul égő tapló is azonnal kialszik, minden ércz – az arany kivételével – fekete zöldes szint kap, bár hogyan be legyen is göngyölitve, a vizes föveg vagy ruha opálizált fényes zöld szint ölt, a puska nem sül el, semminemü állat meg nem él, ugy hogy gyakran lehet oda betévedett nyulakat, egereket megdögölve találni, sőt még a barlang felett átrepülő madarak is leszédülnek és megdöglenek. A barlangban, de még közelében sem tenyészik semmi növény, szóval ott minden szerves élet szünetel, élet és tenyészet egyaránt ki van onnan tiltva.

A Büdöshegy másik oldala menedékesen hanyatlik le. Apró nyir-erdő, s lágy áfonya-szőnyeg boritja talaját; de egyszerre félelmes sziklazűrhöz ér az utas, rémitő sziklák tömege környezi a halandót, s ott van e sziklák aljában a Gyilkosnak mély, kútszerüleg lemenő ürege. Ennek is halálos kigőzölgése van, annyira, hogy a felette elrepülő madarak halva hullnak alá, sőt a mult század végén egy gőzétől megfojtott medvét is találtak ezen örvény-ür mellett.
A Gyilkos körülbelül egymagassági szinvonalon áll a hegy ellentétes oldalán lévő Büdös barlanggal, s azzal hihetőleg földalatti egybeköttetésben van. Ürege régen nagy volt, most leomlott sziklákkal betelvén, csekély terjedelmü, tekintete elrémitő, környezete borzasztó; hanem a mindent hasznositó természet izletes gyümölcsöt termő áfonyabokrokkal s zöld zuzmókkal ékité fel e félelmes sziklákat, de az ezen csalétekre járó állatok gyakran lehellnek itt halált; medve uram is bizonyosan azt szopogatva szunnyadott el ott végképpen.”

(Szent Korona Rádió)