A Hulladékból Termék kiállítás nagy sikeréhez nélkülözhetetlen, hogy az ÖKO-Pack Kht. folyamatos kapcsolatban álljon azon cégekkel, melyek a kiállításon részt vesznek. Ezért fontos részét képezi a folyamatos kapcsolattartás és egymás megismerése. A  további kölcsönös együttműködés célja, hogy láthassuk azon technológiák, munkafolyamatok sokaságát, amelyek az újrahasznosítás részét képezik és hogy a szemünk előtt játszódjanak le azok a munkafázisok, amelyeket a kiállításon is szeretnénk megmutatni a látogatók részére.

Ennek az elképzelésnek két állomását szeretnénk most röviden bemutatni, amely a BÉM. Borsodi Érc, Ásvány és Hulladékhasznosító Mű Zrt. és az ÓAM Ózdi Acélművek Kft. -nél tett látogatás alkalmával tapasztaltunk.

A BÉM. telephelye Sajókeresztúr közigazgatási területén a 26-os számú főút és a Miskolc-Ózd vasútvonal között helyezkedik el. A vasútnak azért van hangsúlyos szerepe, mert az Ércmű rendelkezik önálló csökkentett forgalmú vasúti pályaudvarral. A nagysága 60 hektár, így már kicsit jobban elképzelhető, hogy miért is kellett ezt kialakítani.
Mint minden magyarországi iparágban, így itt is jól érzékelhető a megszorító intézkedések hatása. Emiatt csak este 11 óra után tudtuk megnézni a gyárat működés közben, hiszen a felhasznált energia ilyenkor olcsóbb, mivel az üzem kapacitásának kihasználtsága az optimális alatt van. Az elénk táruló látvány, ami fogadott minket az egy hatalmas, gigantikus és robosztus épületekből álló épületegyüttes és környéke.



Az 1968-as évekből származó üzem kívülről nem sokat változott, vészjóslóan magasodtak felénk az öreg falak. Szerencsére két nagyon agilis és elkötelezett vezetőt tudhattunk magunk mögött, akik már évtizedek óta dolgoznak ebben a gigantikus óriásban. Az ő alapos előzetes tájékoztatásuk és ismertetőjük után indultunk el felfedezni a gyártelepet. Mivel a gyár 1997 óta végzi a cement- és üvegipar számára fontos mészkő-, koksz és agloérc őrlemények előállítását, így elsőként az ezeket végző törő és őrlő gépeket vettük szemügyre.
Két focipálya nagyságú fedett hangárban találtuk magunkat, melyben keresztben egy 24 méter széles törő "borona" végzi lassú, ám de annál hatékonyabb munkáját.



 A borona előtt több méter magasságban tornyosuló törésre váró hulladék, melybe a gép 10 m-es boronája lassú vízszintes mozgással ássa be magát. A gép alján lévő ekevashoz hasonló lapátok a kis darabokra tört zúzalékot a padló alatti futószalagokra kotorják. Itt a törmelék megkezdi 5 km hosszú útját míg a kemencék szintjére, nem érkezik. Itt készül a gyár fő terméke, a vasérc agglomerátum (más néven: vasérc zsugorítvány).
Ez magas vastartalmú kohászati és gépipari hulladékok meghatározott csoportjának, hulladékainak a feldolgozásával készül. Az előállított késztermék vaskohászati alapanyag, mely a nemzetközi piacon kerül eladásra. Miért nem hazánkban? Nos, mivel a jó öreg Martin-Siemens kemencék már "kihaltak" az országban és csak ebben lehet a nagy szennyezettségű  alapanyagot felhasználni, ezért nem tudják ezt nálunk felhasználni. Nos, maga a technológia végül is egyszerű, mert az összetört anyagot egy nagyon lassú és erre speciálisan kialakított futószalagon 3 hatalmas égőfej alatt húzzák el. Itt a hatalmas hő teljesen kiszárítja és "kivonja" az anyagból a káros anyagot, nedvességet és visszamarad az az anyag, amelyet vasérc zsugorítványnak hívnak.

Tulajdonképpen a gyártási és feldolgozási folyamatról még sok mindent le lehetne írni, azonban ezek már túl szakmai jellegűek lennének, inkább az ehhez a technológiához kapcsolódó környezetvédelmi megoldásokról kellene említést tenni, amelynek hatalmas méretei és bonyolultsága minket teljesen lenyűgözött. Az előbb említett "hőkezelés" alkalmazása alatt sok olyan káros és környezetet szennyező anyag kerül ki a zsugorítványból, amelyet nem szabad a levegőbe kiengedni. Ezért az égéstermék elé erre a feladatra alkalmas szűrő berendezéseket helyeztek el.

Ezen szűrőberendezések elég bonyolult és összetett rendszerek sokasága, amelynek a végeredménye képen hazánkban ez az első és egyetlen olyan feldolgozómű, amelynek a káros anyag kibocsájtási mutatóit, negyedórás intervallumokban lehet követni online az Interneten. Ez azért már önmagában elárul valamit az itt folyó környezetvédelmi tevékenységről, nem is beszélve a folyamatos ilyen jellegű fejlesztésekről. 

A gyár egyébként egy olyan egység benyomását kelti, melyet az idő állni hagyott a maga elkészült valójában. Mikor 1968-ban a gyár elindult, akkor az akkori idők egyik legmodernebb ilyen jellegű gyára volt egész Európában. A gépeket speciálisan Csehországban csinálták. A vezérlő szoba, amely ez első James Bond filmeket idéző rakétasilók képét vetítette elénk, amerikai vezérlőegységeket és berendezéseket vonultatott fel a szemünk előtt.

Érdekes kontrasztja a hidegháborús időszaknak, hogy itt Magyarországon egy hihetetlenül modern beruházásnak és megvalósulásnak voltunk szemtanúi. Azonban itt az idő megállt, hiszen azóta szinte semmilyen új, állami beruházás nem történt és a technológiák újítására, kipróbálásra is szűkös keret áll rendelkezésre. Az új szűrőberendezéseket és ipari találmányokat itt helyben találják ki, tesztelik és helyezik üzembe. Európa szerte érdeklődnek a hasznosítás ezen formája iránt, mert a maga nemében egyedülálló.

Kiemelkedő munkájuk volt pl. az utóbbi években folyó kármentesítési munkálat Budafokon, ahol a gáziszappal szennyezett talaj cseréjét követően, itt Sajókeresztúron sikerült a veszélyes anyagokat hasznosítani és ártalmatlanítani.

Összefoglalva: a BÉM Zrt. egy olyan hulladékhasznosító mű, ahol - az uniós elvárásokkal is összhangban -, a vaskohászat és a gépipar nagy mennyiségű termelési, feldolgozási veszélyes és nem veszélyes hulladékait minél nagyobb mértékben anyagában hasznosítják, ezáltal csökkentve a lerakásra kerülő hulladékok mennyiségét.

 

A gyárlátogatásaink egy következő állomása az ÓAM, azaz az Ózdi Acélművek Kft. üzeme volt Ózdon, ahol Magyarország egy kiemelkedő és modern acélgyártó üzemét vehettük szemügyre. Fő profiljuk a melegen hengerelt betonacél, köracél, hengerhuzal és hegesztett síkháló gyártása és értékesítése.

Az Ózdi Kohászati Üzem a magyarországi acélprogram egy kiemelkedő ipari létesítményének számított, hiszen 13.000 ember dolgozott ebben az üzemben. Ezzel párhuzamosan a városban működött az RDH is ( Rúd és Dróthengermű) amely az OKÜ-vel szorosan együtt működött. Azonban szegényes nyersanyag kincsünk nem tette lehetővé ekkora üzemek működését, ezért a rendszerváltás után az ÓKÜ bezárta kapuit és lebontásra ítélték, még az RDH-t hosszabb szünet után az ÓAM Kft. kezdte működtetni 1997-ben. A gyár korszerűsítésére és modernizálására a Max Aicher Gmbh-val való privatizációs szerződés után került sor, melyet valóságában volt szerencsénk megtekinteni.

A Hulladékból Termék kiállításon szereplő gyáregység rengeteg hulladékot hasznosít újra. A reciklált anyagok felhasználása nagy szerepet tölt be a végtermékek kialakulásában.

Első helyszínünk (a munkavédelmi felszerelések magunkhoz vétele után) a vas hulladék tároló volt.

Itt vasúton és közúton egyaránt jönnek be a feldolgozásra váró hulladék anyagok, évente körülbelül 140.000 tonna!!! Itt kerül szétválogatásra az acél, vas, öntött vas és egyéb fémhulladékok óriási mennyisége. Ezután elérkeztünk a leglátványosabb gyáregységbe, az olvasztóüstökhöz. Gigászi gépek és monstrumok mindenhol és valódi hatalmas üstökben fortyog az olvadt acél, melyet hatalmas grafit rudakkal, ívolvasztással (elektrokemencében) tesznek folyékony halmazállapotúvá. Frenetikus és kivételes élmény volt, mikor az 1500 fokos olvadt acélra rázúdítják a kintről érkező -2 fokos hulladék vasat. Az a robbanás és kicsapódó milliónyi égő acél szikra félelmetes hang és kép kíséretében láttatja meg az ember múlandóságát és nagyságát a technológiai fejlődés terén. Számunkra akkor ez egy olyan látvány volt, amit semmihez nem lehet hasonlítani.

Nos, miután földbegyökerezett lábainknak újra parancsolni tudtunk egy újabb gyáregységhez értünk, ahol ezt a folyékony anyagot egy hűtőn keresztül áramoltatva "bugákká" alakítják. Ezek a bugák nem mások, mint 10m-es acél gerendák, melyeket halomba rakva a szabad téren tárolnak. Ezekből lesznek majdan a következő munkafázisban azok a végtermékek, amelyek a gyár fő profilját alkotják.

500 ember folytatja itt gigászi napi harcát és megítélésünk szerint nem veszélytelen körülmények között.

A gyár saját hűtőmedencével rendelkezik, amely az acél hűtéséhez kell és természetesen ebből adódóan a vizet a területen belül forgatják, tisztítják és újrahasználják. Az ülepítő medencében lévő iszapot, amelyben szennyező vasanyagok találhatóak az a közelbe lévő BÉM Borsodi Érc- Ásvány és Hulladék Hasznosító Műbe szállítják ártalmatlanításra. Azért találunk kapcsolódási pontot még ezeken a területeken.

Nos, a további technológiai folyamatokban láthattuk az acél húzását és hogyan készül a betonvas illetve megnézhettük azokat a gépeket, ahol a drót és a síkháló készül. A város egyébként most ünnepelte a 10 éves vállalatcsoportot, amelyet a város vezetése az itt dolgozók és családtagjaik valamint a cég vezetői egy jeles esemény keretében tettek emlékezetessé.

A cégbe 46 millió márkát invesztáltak be az elején, ami egy kiemelkedő beruházás volt a cég életében. Azóta a cég folyamatosan fejlődik, hiszen a tavalyi évben mind a termelésben és mind az értékesítésben rekordot értek el a 267 ezer tonnás teljesítéssel. Az idei évbe 350 ezer tonna a cél.

Összefoglalva a látottakat elmondhatjuk, hogy valóban egy olyan kiemelkedő gyáregységet láthattunk, amely Magyarország egyik legnagyobb nehézipari egysége. Igyekeznek újrahasznosítani a vashulladékot és megoldani az összes feldolgozási technológiából származó káros anyag megkötését. Ezt hatalmas szűrők és füstelvezetők segítségével oldják meg, illetve a már említett vízforgató és ülepítő rendszerrel, amely egy zárt rendszer a gyáron belül.

Ezúton is köszönjük az élményt és a vendéglátást!