Az ökovárosok az egész világot behálózzák, legalábbis tervek szintjén: Dániától, Svédországon át, Kínáig, vagy az Arab Emirátusokig mindenütt megálmodtak már önfenntartó városokat. Megvalósulásukat a recesszió azonban jelentősen hátráltatja, néhány grandiózus projekt talán soha nem is lép túl a tervezőasztalokon. Az egyre dráguló olaj, illetve a válságból való kilábalás azonban még fellendíthetik az iparágat.

A gazdasági válság igencsak lehűtötte a fenntartható fejlődés, illetve az ökovárosok híveit, és olyan gigantikus tervek csúszását, vagy talán teljes füstbe menését eredményezte, mint a Dongtan névre keresztelt kínai ökováros, amelyet kezdetben 80 ezer emberre terveztek, de 2050-re lélekszáma már fél milliót is elérte volna.

Az ökovárosok, vagy biovárosok koncepciójukat tekintve hasonlóak az ökofalvakhoz, azonban méretüket tekintve jóval nagyobbak, akár gigapolisz méretűek is lehetnek, és a modern technológia minden vívmányát igyekeznek kihasználni a fenntarthatóság, és persze az élhetőség érdekében.

Ezek a városok attól lesznek fenntarthatók, hogy minimalizálják a környezeti kihatásokat, a légszennyezést -azon belül is főként a széndioxid-kibocsátást - és a vízszennyezést, miközben a legkevesebb energiát próbálják felhasználni, főként megújuló forrásokra - szélturbinák, napelemek, biomassza - támaszkodva. Szinte minden hulladékot újrahasznosítnak, komposztálnak, energiává alakítanak, hogy csökkentsék a városok klímaváltozáshoz való hozzájárulását. A légkondicionálók használatát is igyekeznek redukálni, főként növényesítéssel, mivel az aszfalt áltagosan 6 fokkal magasabb hőmérsékletet tud eredményezni a városokban, mint vidéken, de a világos felületek alkalmazásával is csökkenteni lehet a hőt. A legfontosabb persze az autókkal szembeni megfelelő közlekedési alternatíva kidolgozása, a gyalogosforgalom növelése, többek között integrált üzleti, ipari és lakónegyedek kialakításával.

Becslések szerint jelenleg a föld lakosságának fele városokban él, vagyis ezek fenntarthatóvá alakítása komoly fejtörést, és kihívást jelent az építészek, mérnökökk és várostervezők számára, akik ha technológiailag meg is oldják a problémát, a lakosság részéről is szemléletváltást, illetve életformaváltást igényel.

Patyomkin falu épül csak Kínában?

Az egyik leggrandiózusabb, és a nemzetközi sajtóban is igen nagy visszhangot kapott ökováros-terv a kínai Csongming szigeten épülő - vagy nem épülő - Dongtan volt. Nem csak azért került az érdeklődés középpontjába, mert "világ első ökovárosának" titulálta magát, hanem már önmagában attól is, hogy a köztudomásúan a környezetvédelemre fittyet hányó Kína ennek megvalósításával sokat lendíthetett volna nemzetközi megítélésén.

A tervek között számos technológiai újdonság szerepelt: a levegőminőséget például elektromos, illetve vízmeghajtású autókkal javították volna, de az emberek tömegközlekedésre, gyaloglásra, kerékpározásra ösztönözése is ide tartozott, méghozzá úgy, hogy a város bármely pontján maximum 7 percen belül elérhető lett volna egy busz- vagy villamosmegálló
Sajnos azonban a tervekből, úgy látszik, nem sok minden fog megvalósulni, legalábbis az eredeti határidőre, a 2010-es sanghaji világkiállításra biztosan nem. Az Expo a 21. századi városi fejlődést kívánja bemutatni, erre utal a "Jobb város - jobb élet" szlogenje is, azonban a Dongtan projekt már említés szintén sem szerepel a honlapján.

Szkeptikus hangok persze már évekkel ezelőtt megszólaltak Dongtannal kapcsolatban. Az Ethical Corporation magazin, amely egy CSR-ral foglalkozó szakmai oldal már 2007-ben "patyomkin-falunak" nevezte az egész projektet, mondván, soha nem is állt szándékukban valóban felépíteni, inkább csak egy propagandafogás volt, hogy Kína a zöld ország image-ét kölcsönözhesse magának. A brit Arup építész tervező iroda meg is kapta a magazintól a "Greenwasher of the Year", vagyis a magukat környezetbarátnak feltűntető, de valójában társadalmilag ártalmas cégeknek járó díjat.

2008-ban aztán számos közismert újság kiküldte riportereit terepszemlézni, hogy mégis mi folyik ott Keleten, a Csongming szigeten, de nem sok látnivalóval tudtak szolgálni a fotósok. Egy helyi kínai földműves - aki megszólalt a brit Telegraphnak - még csak nem is hallott a projektről, pedig földje ott terült el, ahova az első szakaszt tervezték.

Azóta az építési engedélyek is lejártak, és a gazdasági válság sem hajtotta előrébb az eseményeket, a tervek tehát füstbe menni látszanak.

Szerencsére akadnak azonban bizakodásra okot adó projektek is: Abu Dhabiban, az állami beruházással megvalósuló Masdar ökovárosa például 2006 óta épül, az Egyesült Arab Emirátusok nemzetközi repülőtere közvetlen szomszédságában. Az itt épülő ingatlanok és egyéb létesítmények csakis megújuló energiaforrásokat használnak - főként napenergiát - területén gépjárművek sem közlekedhetnek, helyette villamos energiával működő tömegközlekedési és személyszállítási rendszert építenek ki, így gyakorlatilag zéró széndioxid-kibocsátású lesz a város.

Hamburg külterületén, az Eco Cityben már olyan előrehaladottak a munkálatok, hogy júliusban már be is költöztek az első "lakók", köztük a Heidelberger Druckmaschinen AG, a világvezető nyomdagépgyártójával - elkészültekor pedig tíz épület várja majd a nagyipar, és az induló vállalkozások képviselőit, de hatalmas raktárak, gyáregységek, irodaházak, hotelek és kereskedelmi egységek is helyet kapnak majd a főként magánbefektetők által finanszírozott városrészben.

Kérdéses persze, hogy hányan követik majd az első beköltöző vállalatot a mostani gazdasági visszaesésben, mikor a ingatlanpiac amúgy is pang, és a fenntarthatóságot sokszor háttérbe szorítja a költségcsökkentés szempontja. Némi bizakodásra ad okot azonban a Deloitte és a Cleantech Group legfrissebb jelentése, amely szerint fél év után ismét javult a környezetkímélő technológiákba (ún. clean technology) történő befektetési kedv, némi szerencsével, és a vállalatok hosszú távú, a környezeti hatásokat is figyelembe vevő szemléletével akár még meg is nőhet az igény a fenntartható, társadalmilag felelős befektetések iránt.

Forás: Pénzcentrum.hu