No csak úgy a táplálkozásról "jut eszembe" ... mellesleg szeretem a fazont.

©1999-2009 Index.hu Zrt. Minden jog fenntartva. 2009. augusztus 27., csütörtök 07:44 |

Csiszár Jenő hamarosan ötven éves lesz, ezért elmondta, mi az a három dolog, ami motiválja az életben. Ezek közt nem szerepel az, hogy Stahl Judit babérjaira törjön. A magát médiaprostinak nevező műsorvezető két éve hivatásos apa, a gyereknevelésben három hét szünetet tartott egy olasz gasztronómia túra kedvéért, és ebből - állítólag véletlenül - televízióműsor lett.

„Napokon belül ötven éves leszek, és gyereknevelés közben azon töprengtem, hogy vajon vajon mik a fő motivációim. Rájöttem, az életemet három dolog befolyásolja, és szövi át szervesen: a zene, a sport és a nők”- összegezte az eddigi életét Csiszár Jenő, miközben azon gondolkodtunk, egy főzőműsor vajon a három közül melyik kategóriába tartozhat.

A média egy kocka

A Mokkából két éve távozott műsorvezetőnek úgynevezett kulináris roadmovie-ja kezdődik a Tv Paprikán a Magyarországon élő, olasz származású Alessandro Arenéval együtt. A műsor sajtóbemutatója előtt az Aréna Pláza teraszán beszélgettünk a főszereplővel. Mivel Csiszár Jenő története bonyolultabb, mint a homár feldolgozása egy hagyományos főzőműsorban, elsőként az Olasz meló című műsor kommunikációjával kapcsolatos félreértéseket szerette volna tisztázni.

„A magyar média egy kocka. Ha egy műsorban ételről van szó, akkor rásütik, hogy az főzőműsor. Ha pedig főzőműsorban szerepel a Csiszár, akkor megjelennek a szalagcímek: Csiszár Stahl Judit babérjaira tör. Ez egy agyament baromság”- zárta rövidre a műsorvezető, de a sajtótájékoztató hivatalos részében is többször elismételte ezt, az általa abszurdnak talált párhuzamot. Kérésünkre itt rátért a roadmovie ötletére.

Elmegyünk két kamerával, halálra eszem magam

„Öt-hat éve elérkezett az a pillanat az életemben, hogy elkezdtem otthon kísérletezgetni. Akkor megéreztem, imádok főzni. Bizonyos kajáknál azonban telefonos segítséget kellett kérnem, mert épp nyolcan voltak nálam és várták a vacsorát. Olyankor felhívtam az olasz haveromat, Sandrót, aki egy nemzetközi hírnevű séf. Neki akkor mindig úszott az étterme, nálam meg helyzet volt.

Egyszer elege lett és azt mondta: figyelj, tele van a tököm, hogy állandóan hívogatsz. Márciusban megyek Salernoba egy nemzetközi díjat átvenni, ott leszek még két-három hetet. Gyere ki velem, mutatok neked egy-két trükköt az olasz konyhából, elmegyünk pár haveromhoz és főzünk. Azonnal igent mondtam. Igen ám, de dicsekvő pali vagyok és elmondtam Krasznai János producer barátomnak is, akié volt egykor a Tévé paprika, és olaszbolond. Azt mondta erre: milyen jó ötlet, én is veletek tartok. Elmegyünk egy kis stábbal, két kamerával, halálra eszem magam, és csinálunk egy műsort mindenféle kötelezettség nélkül. Ha tetszik, akkor majd kitaláljuk, mi legyen vele. Beültünk tehát Szigligeten, a házam előtt az autóba és elhajtottunk.”

Nyomokban spontán

A sajtóbemutatón az első részt levetítették. Átgondolt, jól szerkesztett epizód volt, a spontenaitásnak a nyomait sem fedeztük fel, de azt már igen, hogy a forgatásnál steadycamet is használtak, amelyet nem biztos, hogy elvinne egy stáb, ha nem bízna abban, hogy a munkáját bemutatják majd. Csiszár Jenő azonban azt állítja, hogy csak az utazás után, a nyersanyagot látva, a vágóasztal mellett döntötték el, hogy érdemes nekiállni és összevágni a roadmovie-t, és beajánlani a csatornának.

"Azért, hogy érthetőbb legyen, a zenéből hozok egy párhuzamot. Számomra ez a műsor olyan, mint amikor a koncert után a zenészek alig várják, hogy egy kocsmában a haverjaikkal zenéljenek. Ezt hívják jam session-nek."

Amikor a műsorvezető kosárlabdázó felesége Ujvári Eszter évekkel ezelőtt az olaszországi Comóba szerződött, Csiszár Jenő is vele tartott, így ismerte meg jobban az olasz konyhát, és tett szert némi nyelvtudásra is. A műsorvezető nem kedveli a személyére aggadott titulusokat és jelzőket (a média fenegyerekét, illetve a focistafeleséget láttuk az utóbbi években a leggyakrabban) ő maga a „médiaprosti” megnevezést használta magára az eseményen, de szereplőtársa részletesebb bemutatására is törekedett.

Nem gesztikulál, nem beszél és viccelődik sokat

„Alessandro Arenát a szerelem hozta Magyarországra, beleszeretett egy szép, magyar nőbe”- fogalmazott Csiszár, mivel a szakács nem a szavak embere. Ennek ellenére többektől hallottuk már, hogy a szekszárdi Bella Napoli étterem séfje Gianni Annoni utóda lehet a magyar médiában, bár az a gyanúnk, nem táplál ilyen ambíciókat. Mint elmondta, őt elsősorban a főzés érdekli.

Az olaszokról kialakított közhelyes képnek csak annyiban felel meg, hogy ingpólójának gallérját felhajtva viseli, de nem gesztikulál sokat, nem beszél és viccelődik sokat és utál késni, tehát egy újfajta olasz imázst közvetít. A szakács és Csiszár az első epizódban az utazás körülményeinek és okainak tisztázása után tojás helyett latteria sajtból készített rántottát, valamint marhanyelvet párolt, és ezt a filmben Csiszár kitörő örömmel fogadta.

Előétel mozzarellából és nyári szarbasgombából

Az esemény után pedig a pláza teraszán készítettek ebédet a vendégeknek: mozzarellából és nyári szarvasgombából álló előételt, zöldspárgával körített scampit és füstölt kardhalat. A főzésben Csiszár már nem vett részt, inkább az újságíróknak magyarázta Arena alkotótevékenységét, valamint azt, mennyire más képet ad Olaszországról, ha nem a legfőbb turisztikai központokat látogatjuk meg, hanem a „vidék csodás díszletét.”

A fogások lassan készültek, az idő alatt a tavaly borlovaggá ütött Csiszár Jenőt arról kérdeztük, szerinte mi az oka annak, hogy azoknál, akik a paprikás csirkét negyven éven át ugyanúgy készítették, az utóbbi években divat lett az ételekkel kísérletezni.

A főzés nem arany hitelkártyafüggő

„Azt figyeltem meg, hogy az emberek egyre nyitottabbak, és egyre többet foglalkoznak magukkal. Szemléletváltás következett be: az evést már nemcsak táplálkozásnak tekintik, hanem élvezetnek. Egyre komolyabban tör föl az emberekben a vágy a minőségi élet után. A főzéshez nem is kell sok pénz, nem olyan dolog, ami arany hitelkártyafüggő. Ebben a folyamatban az önismeretnek is szerepe van. Az ember stációkon keresztül jó esetben elérkezik arra a pontra, hogy fontos lesz számára a minőség. Én már elérkeztem ide.”