Kevesen tudják, hogy borókás területek nemcsak Barcs mellett, vagy Bugacon találhatók, hanem Tolna megyében Kakasd mellett is. Ez a településhez közel eső, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében lévő Natura 2000-es terület elzártsága miatt még ma is nehezen megközelíthető.

A Kakasdi Borókás a Szekszárdi-dombság egy magasabban fekvő katlanában helyezkedik el, melyet mély vízmosás árkok, meredek domboldalak, sűrű növényzet tesznek szinte járhatatlanná, és felfedezése csak keskeny vadcsapásokon lehetséges. A 6 hektáros borókás több védett növény élőhelye. Tavasszal, sárga virágával hívja fel magára a figyelmet a tavaszi hérics, de előkerült az árlevelű len, az epergyöngyike, vagy a nagyezerjófű is. Találkozhatunk a zöldbe olvadó, de könnyen felismerhető illatos hunyorral, vagy az erdővel borított területen a hóvirággal. Jelentős a terület rovarvilága, számos lepkefaj mellett ki kell emelnünk a fokozottan védett magyar tarszát.

Ezt a területet már az 1980-as évek közepétől nem legeltették, emiatt elterjedt rajta az egybibés galagonya, a veresgyűrű som, a kökény, és később a bálványfa. Ezek a növények leárnyékolták a gyepet, és ezért a nyitottabb területeket kedvelő védett fajok, mint a tavaszi hérics, vagy az árlevelű len élőhelyet veszítettek, és ezáltal visszaszorulóban voltak a területen. A nem védett, de tájképi értéket képviselő boróka is megsínyli az agresszíven terjeszkedő növények jelenlétét, mert akadályozzák a boróka oldalirányú növekedését, ami miatt a növény felkopaszodik, és lassan kipusztul.

 2003-ban a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság elkezdett egy élőhely-rekonstrukciós programot, melynek során 1 hektárt tisztított meg ezektől az agresszíven terjeszkedő növényektől. Idén a program közmunkások segítségével folytatódott, és az egész borókás területét érintette. Ennek során a felnövő cserjéket, bálványfákat motoros fűrésszel, nyeles fűkaszával letakarítottuk. A domborzati viszonyok és a sűrűn elhelyezkedő boróka éghetősége miatt a letermelt ágak aprítékolása, elszállítása, vagy elégetése nem volt lehetséges, ezért gallykupacokba hordtuk össze, bízva abba, hogy pár év alatt összeroskadnak. Egy-egy nagyobb, öreg, terebélyes galagonyabokrot meghagytunk énekesmadár költőhelynek, valamint szintén visszahagyásra kerültek a molyhos tölgyek, virágos kőrisek és a mezei szilek is.

A program célja az volt, hogy a boróka zavartalanul növekedjen, valamint az itt található védett növények a nyíltabb területek létrejöttével újabb életteret találjanak maguknak. Reméljük, hogy munkánknak már a közeli jövőben lesz eredménye.

GreenProfit - DDNP