Egy-egy kiskedvenc nem tudja pótolni a nem létező társasági életet, de segítségével gazdája elűzheti a magányt. Van kire odafigyelni, törődni, kedveskedni neki, cserébe ő is kedvességet ad. Emellett a stressz is oldódik kedvencünk társaságában, elvonja a figyelmet az adott problémáról.

Sokáig nem kapott létjogosultságot az állatokkal való gyógyítás, nem volt tudományosan bebizonyítható, hogy a kezelésben résztvevő állat miatt javul a páciens állapota. A kutatások kezdete a XIX. századra tehető, de az áttörést több terápiatípusnál is az 1970-es évek hozták meg.

1968-ban Dr. Levinson véletlenségből vitte be kedvencét a rendelőjébe. Egy viselkedési zavarokkal küszködő gyermek kezelésére igyekezett, akit hónapok óta nem tudott szóra bírni. A kutyája megtette helyette. A kisfiú a négylábúval való találkozás után megszólalt, majd hirtelen fejlődésnek indult. Ez volt a kezdete a kutyaterápia megszületésének.

A ’80-as évek közepén terjedt el Európában az a terápiás módszer, melyben macskákat és kutyákat alkalmaznak a tünetek kezelésére. A fogyatékkal élő ember könnyebben tud kapcsolatot teremteni egy állattal, hatalmas élményt nyújt neki, fizikai kapcsolatba léphet vele, beszélhet hozzá.

Nem fajtafüggő, melyik négylábúból lesz "terapeuta”, a természetén múlik, mennyire tudja elviselni a gyakran tudattalanul erőszakos, pszichésen sérült gyermek vele való foglalkozását. Nem csak a gyermekeknek, de az időseknek is szüksége van a szeretetre, amit ezek az állatok megadnak. Az idősek otthonába bevitt szőrös társak életerőt adnak a magukra maradt öregeknek, boldogságot csempésznek a szürke hétköznapokba, újra értelmet adnak az életnek.

Egy másik négylábú, amely kiváló pszichológiai és ortopédiai hatást gyakorol a gyermekekre és a felnőttekre egyaránt, a ló. A gyógylovaglás, szaknevén hippoterápia a mozgásszervi rendellenességek, a pszichés- és neurotikus problémák egyéb betegségek kezelésére alkalmas. Főleg gyermekkorban hoz kiemelkedő eredményeket, amíg az agy változási képessége nagymértékű. Magának a terápiának a kulcsa a ló mozgásában rejlik.

A térbeli helyzet a szemmozgáson keresztül befolyásolja a kéz és láb mozgását, az egész mozgáskoordináción belül a finomkoordinációt is fejleszti, jót tesz az általános közérzetnek, javítja a hangulatot, emellett fokozza a perifériás vérkeringést. A terápia előtt bemelegítő torna végzése kötelező, maga a terápia járhat kisebb fájdalommal, de a lovaglás élménye ezt elfeledteti a pácienssel.

A kezelések állandó hátulütője, hogy egyre többen allergiásak az állatszőrre. Ez is egy gát a gyógyulás útjában.

Nem csak a szárazföldi állatok hatnak gyógyítólag. A delfinterápia váratlan fejlődéseket hoz,  főként a gyerekeknél. A közel 20 éves terápiatípust David E. Nathanson amerikai biológus-etológus fejlesztette ki. A Floridában működő központ számtalan országból érkező gyereken segít. A neurológiai problémákkal rendelkező csöppségeket először a vízhez és az állatokhoz szoktatják, majd 20-30 perces terápiák alkalmazásával kerülnek egyre közelebb ehhez az intelligens állathoz.

A hatalmas élmény mellett stimuláló hatása van. Maga a környezet is segít, emellett kiszámíthatóbb a delfin viselkedése, mint egy háziállaté, ezáltal a betegben lévő gátak könnyebben feloldódnak. Az oktatók a kibocsátott hanghullámok különleges hatásában éppúgy hisznek, mint a delfinek okozta fizikai fejlődésben.

Legyen szó szőrös kiskedvencről, tiszteletet parancsoló terápiás lóról, vagy az egzotikus vízi környezetben fickándozó delfinről, az állatok segíteni tudnak a betegeken. Nincs szükségük saját kézre, csupán arra a kettőre, ami ölbe veszi őket, vagy megszorítja a kantárt.