Szeretettel köszöntelek a Természetvédők közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Természetvédők vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Természetvédők közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Természetvédők vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Természetvédők közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Természetvédők vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Természetvédők közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Természetvédők vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Egy szokásos módon induló kutyaeltűnésről szeretném Önöket tájékoztatni, amely kimondhatatlanul kegyetlenül ért véget.
A történet egy Kiskőröstől 10 km-re található Tabdi községben élő, fiatal német házaspárról, Marc-ról, Tanja-ról és az ő berni pásztorkutyájukról szól.
A házaspár azért költözött Magyarországra, és az országon belül is egy kis településre, hogy a kutyáival nyugodtan élhessen, és ne zavarjon senkit az ugatásuk vagy az, hogy esetleg több kutyát is tartanak a háznál.
Mivel nagytestű - de amúgy teljesen szelíd és barátságos (!) - kutyákról van szó, az állatok el vannak kerítve. Soha nem engedik ki őket az utcára, nehogy valaki megijedjen a méretük miatt.
Sajnos, a megvásárolt ingatlan felújításra szorul, így a kerítésen is van mit javítani. Már többször előfordult, hogy a kutyák kiszöktek az utcára, de rövid időn belül vissza tudták hívni az őket udvarra. Két hónappal ezelőtt az egyik szomszéd megfenyegette őket, hogyha még egyszer meglátja, hogy a kutyák az utcán vannak, akkor „agyonveri” őket.
2008. június 23-án az egyik kutyának sikerült ismét valahogy átjutnia a kerítésen, viszont a házaspár ekkor nem tartózkodott otthon, így nem tudta azonnal befogni. Mire hazaértek, a kutya nem volt sehol.
Három napig keresték kutyamenhelyeken, az utcákon, földes utakon, erdőkben, de a kutya nem volt sehol. Plakátokat helyeztek ki a községben és a közelebbi településeken.
Három nappal később, június 26-án délután a többi kutya nagyon nyugtalanná vált, valamit jeleztek a kerítés mellett. Őrizték, ugatták, nyüszítettek. Marc kintről megkerülte a kerítést, és amikor odaért a ponthoz, amit a kutyák jeleztek, észrevette, hogy ott fekszik az elveszett kutya a bokrok tövében. Meg akarta nézni, hogy mi van vele, megsérült-e. Amikor elhúzta a bokor ágait a kutyáról, észrevette, hogy a kutyának nincs feje.
Mivel tudták, hogy én beszélek németül, hozzám fordultak, hogy segítsek tolmácsolni nekik, mert ők feljelentést tesznek a rendőrségen.
A rendőrök kedvesek és együttérzőek voltak, de kicsit az volt az érezésünk, hogy az ügyet nem veszik komolyan, mert hogy vannak ennél súlyosabb, emberéletet veszélyeztető ügyek, meg úgy sem fog semmi történni, nem lesz gyanúsított, nem fogják megtalálni az elkövetőt. Ez lehet…
Viszont be kell látni, hogy nem egy állatmérgezésről, vagy agyonütésről van szó, melyek viszonylag humánusabb megoldásnak számítanak, hanem egy brutális lefejezésről, amit lehet, hogy egy elmebeteg ember követett el.
Ráadásul valamiféle bosszúállás lehet a háttérben, mert ha nem viszi oda az a valaki, akkor soha senki nem fog rájönni, hogy mit tett a kutyával. Megkímélte volna a gazdáit a fájdalomtól, hogy így kell látniuk kedvencüket. De nem, ő példát akart statuálni, hogy „tessék, megmondtam, ha még egyszer…”
A kutyát valószínűleg nem ott ölték meg, hanem valaki odavitte a helyszínre, ugyanis nem voltak körülötte vérnyomok, pedig egy lefejezés elég nagy vérnyomot tud hagyni. A feje nem volt a test mellett, valószínűleg azért, hogy ne lehessen azonosítani egyértelműen a fülében lévő tetoválás alapján.
Jó, lehet, hogy Marc és Tanja is hibás volt, hogy a kerítés nem volt „kutyabiztos”, de azért egyik kutya sem érdemel ilyen halált (sőt halált se érdemel ezért). Ha már annyira zavar valakit, hogy a kutyák kijárnak az utcára, és esetlegesen fél tőlük a méretük miatt, akkor jelentse a rendőrségnek vagy a sintéreknek, de könyörgöm ez már túl ment minden határon…
Azért annyit még el kell mondani erről a gyönyörű szép, szeretetre méltó, szelíd kutyáról, hogy 1.600 EUR-t ér, tehát nem elég, hogy gazdáinak ezt a kegyetlenséget fel kell dolgozniuk, de jelentős anyagi kár is érte őket, amivel egyáltalán nem foglalkoznak, csupán azt szeretnék, ha valakit felelősségre vonnának ezért a szörnyűségért, és hogy a nyugati országokhoz hasonlóan Magyarországon is keményebb büntetés járna az állatkínzásokért.
Ha a média bemutatja, és nagyobb nyilvánosságot kapnak ezek az esetek, akkor társadalmi nyomásra talán nagyobb hatást lehet gyakorolni a jogalkotókra.
Grünwald Katalin
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!