A meglehetősen ritka színezetű hüllő mellett Attila - a jeladós kerecsensólyom és egy szép Arizónai ciprus is a Duna-Dráva Nemzeti Park érdekességei közé tartozik. 

Albínó vízisikló

Mórocz Attila fotója a DDNP honlapján látható>>

A hazánkban általánosan elterjedt vízisikló (Natrix natrix) egy meglehetősen ritka színezetű egyede került kézre május közepén a Duna mentén. A sikló teljesen albínó, a fehéres testszín mellett a szemei is pirosak. A mintegy 16 cm hosszú állat befogáshoz a Baranya megyei Kölked községbe kérték a természetvédelmi őr segítségét, aki egy helyi lakos konyhájában be is gyűjtötte a hüllőt. Ezt követően néhány nap múlva, a dokumentálást követően szabadon engedték egy vizes élőhelyen.

Attila - a jeladós kerecsensólyom

Mórocz Attila fotója a DDNP honlapján látható>>

A kerecsensólyom-védelmi LIFE-program keretében újabb fiatal sólyom kapott műholdas jeladót. 2009. június 7-én ezúttal a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (DDNPI) illetékességi területének keleti részén, Bajától délre lévő revírben szereltek fel jeladót a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) és a DDNPI munkatársai. A fiatal madár jó kondícióban lévő, életerős hím, a szakemberek "Attila" névre keresztelték el.
"Attila" életútja hamarosan nyomon követhető lesz a www.kerecsensolyom.mme.hu honlapon, de az aktuális érdekességekről saját honlapunkon (www.ddnp.hu) is beszámolunk. Reményeink szerint hasznos információkat szolgáltat majd a sólymok kóborlási-, vonulási szokásairól, valamint a területhasználatukról.

illusztráció

Arizónai ciprus a Pintér-kertben
Május folyamán a Pintér-kert Arborétum gyűjteménye egy eredeti élőhelyéről származó arizónai ciprussal bővült. A ciprus magját Dr. Debreczy Zsolt, a Nemzetközi Dendrológiai Intézet (Boston) kutatási igazgatója gyűjtötte.

Az arizónai ciprus (Cupressus arizonica) változékony faj, mely alakkörével együtt a Sziklás-hegység déli részétől Nevadáig és Kaliforniáig jut el 1, fő öve 750-2200 m között van. A folyóvölgyekben és a magasabb övben megjelenő bordás kérgű, kevéssé gyantás hajtáspikkelyű "alapfajt", a sivatagi, száraz szurdokokban a leggyakoribb típus, a felszínén vékony pikkelyekben leváló kérgű simakérgű arizona-ciprus helyettesíti - e típusok olykor együtt is megtalálhatók. Az alapfaj dél-arizonai, új-mexikói, nyugat-texasi, észak-mexikói szurdokokra korlátozódik. Közepes méretű fa (<23 m 5 <0,8 m); hajtásai erőteljesek (<2,3 mm), a szórt állás rendjében sugárirány szerint állók, lekerekedő éllel négyoldalasak, pikkelyei (1,5-3 mm) hamvasak, gyantanyílásuk feltűnő, de általában nem gyantás. Tobozai (1-2,5 cm) kevés (6-8) pikkelyűek, barnák vagy fehéren viaszosak; főleg csúcsi pikkelypárjuk gyakran szarvszerűen kinyúló csúcsú.