A Normafa környékének növényvilága

A térség növényzete a gazdag felszíni formavilág és a nagy agyagtartalmú, mészben gazdag talajoknak köszönhetően igen sokszínű. A hegység legnagyobb részét cseres-tölgyesek és gyertyános-tölgyesek fedik. Bükkös, bükk-elegyes erdők csak a leghűvösebb területeken találhatóak.

A bükkös változó arca

A Budai-hegységben a Normafa és a János-hegy környékén találjuk a legszebb bükkösöket. A „faóriások” között sétálva megfigyelhetjük, hogy a sötét aljú bükkösökben milyen gyér az aljnövényzet. De tavasszal teljesen más kép tárul elénk! A még kopaszon álló bükkfák alatt virágszőnyeg fogad minket. Ekkor nyílik a bíbor és fehér virágú odvas keltike (Corydalis cava) és ujjas keltike (Corydalis solida), a fehér galambvirág (Isopyrum thalictroides) és a szagos müge (Asperula odorata). Ez utóbbi régóta gyógynövény, enyhe altató hatású. Egy ókori germán monda szerint egy csokor müge szerencsét hoz a szerelemben. Később virágzik a vajsárga virágú bókoló fogas-ír (Dentaria enneaphyllos). Rokonát, az üde erdőkben gyakori hagymás fogas-írt (Dentaria bulbifera) régen fogínysorvadás ellen használták. A farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia) igen érdekes növénye a Budai-hegyeknek. Virágait csak a hosszú szájszervű dongók képesek beporozni. Az egész növény rendkívül mérgező, nemhiába használták már az ókorban nyílméreg előállításához. Kivonatával a dögcsalétkeket is mérgezték, főleg rókák és farkasok ellen. Pompás nyári dísze az erdőknek a turbánliliom (Lilium martagon). Nevét turbánszerűen álló virágairól kapta. Figyeljük meg a szirmainak foltosságát! Egyetlen sziromlevél sem hasonlít a másikhoz!

A bükkfa

A bükk (Fagus sylvatica) sima, szürke kérgéről könnyen felismerhető. Kiváló asztalosáruk, háztartási eszközök készülnek belőle, jó bútorfa. Növekedése rendkívül lassú, egy 3 cm-es magoncból 100 év alatt lesz kifejlett 30 m-es fa. Ha tudjuk azt, hogy csak 40-50 éves korától terem, és 5-6 évenként hoz bőséges makktermést, akkor beláthatjuk, hogy igen értékes minden egyes famatuzsálem.

A gyertyán

A bükkös és gyertyános-tölgyes erdők gyakori faja a gyertyán (Carpinus betulus). Hasonlóan szürkés és sima a kérge, mint a bükknek, de hosszanti világos foltokkal tarkított. Termése ugyanúgy makktermés mint a tölgyé vagy a bükké, azonban kinézetre teljesen más. A kupacsa nem kehely alakú, hanem szárnyas és háromkaréjú. Érdemes megfigyelni a gyertyán levelét is. A redőzött felület a túl erős napfény ellen nyújt védelmet. A redők folytonosan változó árnyékolással megakadályozzák a levél felmelegedését és az ultraibolya sugarak káros hatását. Lombja ősszel rendszerint nem hullik le, hanem csak tavasszal, ezért a gyertyán télen úgy áll az erdő lombtalan fái között mintha kiszáradóban lenne.

A fák élősködője

Az idős fák lombkoronájában helyenként gömb-szerű, sárga virágú növényt láthatunk az ágak között. Ez az élősködő növény a fakín vagy sárga fagyöngy (Loranthus europaeus). Elsősorban tölgyeken él, azok szállítószöveteibe gyökeret ereszt és elszívja a gazdanövénytől az ásványi anyagokat és a vizet. Terjedése igen hatékony. Termése novemberben érik be,
amikor kevés a táplálék, így az édeskés ízű húsos bogyók sok madarat lakatnak jól. Cserébe a madarak széles körben terjesztik a magokat. Ürülékükkel ugyanis a fagyöngy magvai érintetlenül távoznak, aztán megtapadnak a fák ágain és kicsíráznak. Régen a fagyöngy ragadós bogyóiból légyfogót és madárfogó enyvet, vagy vízálló faragasztót is főztek.
A fagyöngyöt sok nép szent növényként tisztelte, a kelták azt tartották róla, hogy ő az égisten és a tölgyfaistennő nászából születő gyermek, aki egy-egy villámcsapáskor fogan.

A tisztások és lejtőgyepek

A Normafa környéki tisztások és erdőszegélyek számos növénycsodát rejtenek. A nagy pacsirtafű (Polygala major), a sárga len (Linum flavum), a erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris), a nagyezerjófű (Dictamnus albus) akár egyetlen példánya is szemet gyönyörködtető látvány. Különösen szép növény a szent-lászló tárnics (Gentiana cruciata). A monda szerint a pestisjárvány idején László király nyila találta meg ezt a gyógyító füvet, s ettől fogva a szörnyű betegségben szenvedők hatásos orvossága lett. Apró, a fűben kúszó kék virágú védett növény a pusztai meténg (Vinca herbacea).

Érdemes ellátogatni a Normafától délre fekvő Ördög-orom és Farkas-völgy környékére is. Az alig 10 hektáros területen több mint 600 növényfaj él, s közülük 44 védett! Megtalálható itt a fehéres csüdfű (Astragalus vesicarius), az illatos szürkés ördögszem (Scabiosa canescens), és a levelek nélkül virító vetővirág (Sternbergia colchiciflora). Ez a növény a nyár végi, ősz eleji esőzések után virágzik, ha ez elmarad, akkor egyáltalán nem hajt ki. Népi neve őszike vagy kikericsvirágú sárika, de nem a kikerics, hanem a hóvirág rokona. A csodás, lila virágú gombos varjúköröm (Phyteuma orbiculare) láttán aligha gondolnánk, hogy a harangvirágokkal áll rokonságban. Virágzáskor a csúcsuknál összenőtt pártalevelek madárkaromhoz hasonlóan görbülnek be, innen ered a magyar neve.
Különleges hely a Tündér-szikla és környéke. Itt él a Budai-hegység egy bennszülött növénye a budai nyúlfarkfű (Sesleria sadleriana). A sziklás részek északi oldalán szokott nőni, acélkék virágzatáról könnyen felismerhetjük.