Lássuk a "győzteseket"!

A leggyorsabb emlős (egyben a leggyorsabb szárazföldi állat is) a gepárd, amely vadászat közben alig pár másodperc alatt akár 97-110 km/h sebességre is felgyorsul.

Gepárd

A lassúság bajnoka kétségkívül a lajhár, amely kevesebb, mint 2 kilométert tesz meg óránként. A lajhárok idejük 80-90 százalékában nem csinálnak semmit, csak szunyókálnak és békésen emésztenek. Ha nem mozognak, talán észre sem lehet őket venni az erdőben.

A világon a legnagyobb emlős, amely valaha is élt ezen a Földön, bizony nem más, mint a kékbálna. Hogy mekkora ez a jószág? Néhányan már láttak 35-40 méter hosszút is, de általában 25 méter körüliek és 100-150 tonnásak. A szívük pedig akkora, mint egy kisebb kocsi. Borjaik 7 méteresen jönnek világra, melyek aztán a 35- 50 százalékos zsírtartalmú tejből napi 225 litert szopnak, amitől naponta 9 kilogrammot gyarapszanak.

Kékbálna

A legnagyobb szárazföldi emlős kategória győztese az afrikai elefánt, amely marmagassága 3 méter, súlya megközelítőleg 5400 kilogramm. Ennek a szürkés-barna, ráncos, szinte teljesen kopasz jószágnak csak a füle másfél méteres. Érdekesség, hogy füle formája épp olyan, mint Afrika. Az elefánt ideje legnagyobb részét evéssel tölti, füvet, leveleket és gyümölcsöt fogyaszt, naponta akár 130-260 kilónyit is.

Afrikai elefánt

A magasság nyertese a zsiráf 6 méteres magasságával és körülbelül 1270 kg-jával. Magassága ellenére nagyon jól fut, rövid távon akár az 56 km/h sebességet is elérheti. A zsiráfborjú megszületésekor sem nevezhető éppenséggel csöppségnek a közel 60 kilójával és 2 méteres magasságával. Érdekes tény viszont, hogy a zsiráf hosszú nyaka mindössze 7 csigolyából áll, akárcsak az emberé vagy sok más emlősé. Afrikai szavannák lakója és növényevő.

A leghangosabb emlős kategória nyertese ismét a kék bálna, 155 és 188 decibeles hangtartományban képesek beszélgetni. És hogy mi miért nem halljuk őket? Ennek oka egyrészt az, hogy vízben élnek, a másik pedig az, hogy mindezt 10-40 Hz tartományban teszik, az emberi fül pedig maximum 20 Hz tartományig hall.

A leghangosabbak versenyén a dobogó második fokára állhat a mellényes bőgőmajom, aki mellesleg termetében is a legnagyobb az Újvilág majmai közül. Testhossza 56-92 cm között változik, a farka pedig épp olyan hosszú, mint a teste. Beszélgetésük messze elhallatszik az erdőben, habár a hangoskodók jobbára csak a hímek, a nőstények kiáltása ugyanis csak a disznó röfögéséhez hasonlítható.

A legkisebb a kisded cickány, súlya mindössze 1,5-2g között mozog. A kisded cickány szinte teljesen vak, csak a szaglására támaszkodhat élelemkereséskor és veszélyhelyzetben egyaránt. Rovarokat, apró férgeket és elhalt növényeket eszik, rá pedig baglyok, sasok és házimacskák is vadásznak. Legalábbis így gondolták egészen 1974-ig, amikor is Thaiföldön felfedezték a dongódenevért (Craseonycteris thonglongyai), mely mindössze 1,5 g. Tehát a kisded cickány "csupán" a legkisebb európai emlõs címet nyeri el.

Cickány

A legbüdösebb a szkunk, vagy ismertebb nevén a bűzösborz, melynek latin neve a Mephitis mephitis is bűzösségére utal, hiszen egyenes fordításban veszedelmes gázt jelent. A Mustelidae család oszlopos tagja, neve ellenére nem csak egereken él, hanem mindenevő. A végbelénél található zacskókból lövelli ki a védelmét szolgáló sárgás, bűzös folyadékot akár 4 méteres magasságba egymás után nyolcszor is. A szkunk kiváltsága még, hogy nem hat rá a kígyóméreg, legalábbis nem annyira, mint hasonló testmérettel rendelkező társaira. A menyétnél például tízszer több méreggel kellene a kígyónak próbálkoznia, hogy leterítse a bűzborzot.