A Jégember 5300 éves vörösvértestjének atomerő-mikroszkópos leképezése fenn (Marek Janko), lent a háromdimenziós kép (a számok a vörösvértest méreteit jelölik mikrométerben)

Montázs Albert Zink szívességéből

A Jégembernek is nevezett, halála óta fagyott állapotban lévő múmiára 1991-ben találtak túrázók. A mumifikálódott tetem olyan jó állapotban őrződött meg, hogy legelőször azt hitték, jelenkori halottról van szó. Megtalálása óta folyamatosan vizsgálják a mumifikálódott tetemet, de halála pontos okát mind ez idáig nem sikerült megállapítani. A legújabb felfedezéseket a Journal of the Royal Society Interface-ben tették közzé.

Azt már korábban kiderítették, hogy a férfi 45 éves kora körül halt meg, utoljára gímszarvashúst evett fűszernövényes kenyérrel, halálát pedig a lapockájánál, a hátában talált nyílhegy okozta, amely megsértette az artériáját, és elvérezhetett. A kutatók többsége azt feltételezte, hogy haldoklása lassú és fájdalmas volt, esetleg végül kihűlés végzett vele. Vérmaradványokat azonban nem tudtak azonosítani. Mostanáig.

Albert Zink kutatásvezető, a bolzanói Európai Akadémia antropológusa a LiveScience munkatársának elmondta, remélték, hogy sikerül valamilyen zsugorodott vörösvértest-maradványt találniuk a bolzanói múzeumban őrzött Jégember maradványán, arra azonban egyáltalán nem számítottak, hogy ilyen jó állapotban találnak vörösvértestet.

„Olyan, mint egy friss minta, a méretei is hasonlóak” – mondta el Zink a LiveScience-nek.

A kutatók a nyílhegy okozta sérülés és a Jégember kezén talált korábbi sérülés környékéről vettek szövetmintákat, és azokat vizsgálták fénymikroszkóppal, amikor vörösvértesthez hasonló kerek dolgokat vettek észre. Hogy biztosan azonosíthassák a vörösvértesteket, modernebb eszközre volt szükségük. Ekkor a mintákat úgynevezett atomerő-mikroszkóppal (Atomic Force Microscope/ AFM) elemezték, amely Zink szerint olyan kifinomult műszer, amely már inkább „érzi”, semmint „látja” a tárgyakat. A tűszonda érzékeli a szabad szemmel nem látható tárgyakat, és azokról háromdimenziós képet képes alkotni. Így bizonyossá vált, hogy valóban vörösvértestet találtak Ötzi mintájában.

A kutatók azonban biztosra akartak menni, ezért úgynevezett Raman-spektroszkópiás vizsgálatnak is alávetették a mintákat. A lézerfénnyel megvilágított mintáról visszaszóródó fényt egy jelfeldolgozó olyan Raman-spektrummá alakítja, amely csak a vizsgált anyagra jellemző. Kétség sem maradt afelől, hogy vörösvértestet találtak.

A vizsgálatok során sikerült azonosítaniuk a mintában a fibrint is, ez a fehérje a véralvadással áll kapcsolatban, ezért sérülés esetén azonnal megjelenik a vérben, de elvégezve feladatát, nagyon gyorsan fel is oldódik. Az a tény, hogy Ötzi mintájában még megtalálták a fehérjét, arra utal, hogy a Jégember nem sokkal azután halt meg, hogy a hátába kilőtt nyílhegy feltépte az artériáját.

Ez pedig ellentmond azoknak a feltevéseknek, hogy haldoklása hosszú és fájdalmas volt. Ötzit valaki hátba lőtte, és a férfi a támadás után nem sokkal elvérzett.