A hazai mérgeskígyókról
Hazánkban
két őshonos viperafaj él, melyek elvileg a mérges kígyók közé
sorolandók, marásuk azonban többnyire ártalmatlan. Hogyan ismerhetjük
fel őket? Hol találkozhatunk velük? Mit tegyünk marás esetén? Mindez
megtudható cikkünkből.
A hazai kígyókról és rokonaikról
A keresztes vipera
(Vipera berus) hazánk gyakoribb viperafaja, ennek ellenére csak kevés
helyen fordul elő. Hegységeink közül a Zemplénben, ezen kívül Zala,
Tolna és Somogy megye lápos területein találkozhatunk vele. Az 55-70
(ritkán 80) cm hosszú kígyó alapszíne igen változatos fehéres-, ezüst-
vagy világosszürke, de lehet sárgás, vörhenyes, rézszínű vagy fekete
is. A fején látható X alakú vagy ahhoz hasonló minta, illetve a
szemétől a nyakáig futó sötét csík jellegzetes ismertetőjegye. Az
Európa és Közép-Ázsia nagy részén előforduló keresztes vipera már
napkelte előtt előjön rejtekhelyéről, hogy felkeresse megszokott napozó
helyét. Gyűrűkbe tekeredve várja az első napsugarakat, melyek hatására
testét ellapítja, hogy a lehető legtöbb fény érje. A buja növényzettel
benőtt, napos helyeket kedvelő kígyó elsősorban rágcsálókkal
táplálkozik, de békákat, kisebb gyíkokat is elfogyaszt.
A
rákosréti vipera
(Vipera ursinii rakosiensis) - más néven parlagi vagy rákosi vipera -
napjainkra már csak Magyarországon élő, sztyepekre jellemző síkvidéki
alfaj. Néhány szigetszerű populációjával a Duna-Tisza-közén és a
Hanságban találkozhatunk. Alapszíne szürke és a barna különféle
árnyalatai, mintázata feketésbarna, feketével szegett cikcakkos
hátszalagból, valamint nagy sötét oldalfoltokból áll. A fej felső
oldalán X vagy V alakú rajzolat látszik. A 40-50 cm hosszú rákosréti
vipera bokrokkal tarkított fennsíkokat és réteket kedvelő faj, amely
főként nagyobb rovarokkal táplálkozik, néha egy-egy kisebb rágcsálót is
elfogyaszt. Mérge az európai viperák közül a leggyengébb, emberre
aligha jelenthet komoly veszélyt.
A hazánkban előforduló siklók közül az erdei, a haragos
és a rézsikló okozhat még marást, de ezek méreg anyaggal nem
rendelkeznek. A legtöbb problémát az okozza, hogy valamelyiket kígyónak
nézik.
Az
erdei sikló
(Elaphe longissima) 140-160 cm hosszú, sárgásbarna, barna vagy
olajszínű, többségében mintázatlan siklófaj. Hazánk középhegységeinek
meleg, erősen napsütötte tájain fordul elő, de kedveli az omladozó
falakat, kőhalmokat, kőkerítéseket.
A
rézsikló
(Coronella austriaca) 50-60 cm hosszú, barnás, vörhenyesbarnás vagy
szürkés, barnásfekete színű. Hátmintázata általában kis sötét
pettyekből áll. Hazánk sík-, domb- és hegyvidékein egyaránt gyakori.
A
haragos sikló (Coluber jugularis caspius)
hazánk leghosszabb siklója 170-200, olykor 300 cm. A sárgás-,
sötétbarnás, olajbarna vagy fekete siklóval csak igen ritkán
találkozhatunk, hisz állománya jelentősen megritkult. Hazánkban
kizárólag a Budai- és a Villányi-hegységben él.
Érdemes tudni, hogy a terráriumokból esetlegesen elszabadult kígyók nem maradnak életben hazánk éghajlati viszonyai között.
Viperamarások
A világon évente 50 ezer halálos kígyómarás fordul elő, a marások közel
fele Nyugat-Afrikában történik. Hazánkban évente átlagosan 10
kígyómarás történik, ezek döntő többségét (95%) terráriumban tartott
egzotikus fajok okozzák.
A hazai mérgeskígyók félénkek, kistermetűek, ártalmatlanok. Hamar
megérzik az ember közeledtét és elbújnak. Mindkét viperafajunk csak
akkor támad, ha védekezik. Ha az ember véletlenül belenyúl a lakhelyéül
vagy rejtekhelyéül szolgáló faodúba, hasadékba, bokorba.
A viperamarás két pontszerű, egymástól 1,5-6 cm-re (a
kígyó méretétől függ) lévő seb, amely fájdalmas. A marás környéke
hamarosan feldagad. Ritkán helyi ödémák és fájdalmas
nyirokcsomó-duzzanatok is előfordulnak. A látható tüneteket mellet az
alábbiak jelentkezhetnek még: félelemérzet, szédülés, szívdobogás,
fejfájás, gyengeség, izzadás, hányinger.
Vipera vagy sikló?
A viperamarás két (vagy egy) pontszerű sebből áll, a siklók harapásánál félkörben láthatók a fogak nyomai.
Elsősegély
A viperamarások döntő többsége (98%) végtagon történik. Első és
legfontosabb teendő a sérült megnyugtatása, a pánik megelőzése, majd a
sérült végtag nyugalomba helyezése. Érdemes sínbe helyezni, ezzel is
csökkentve a későbbi mozgatást.
Az egyes szakirodalmakban olvasható kivágást csak szakember végezze és
a szintén elterjedt végtagkötözés is felesleges ilyen gyenge mérgű
kígyóknál.. A hazai viperafajok marása esetén nem feltétlenül szükséges
ellenanyag beadása. Sőt! A szakorvosnak alaposan mérlegelnie kell, hisz
az ellenanyagban lévő fehérjék allergiás reakciókat válthatnak ki, ami
nem ritkán halálos is lehet.
A siklóknak apró, ún. ránőtt fogaik vannak, amelyek sebet ejthetnek.
Mivel méreganyaguk nincs, ellátásukra a sebellátás általános szabályai
érvényesek. Fertőtlenítés, fedő-, ritkábban nyomókötés. Csupán a
megnyugtatás kedvéért orvos.
Tilos
TILOS a szorítókötés!
TILOS a jegelés!
TILOS az alkoholfogyasztás
TILOS szájjal kiszívni! (Kivétel a Beer-féle szívó.)
TILOS a sebet kimetszeni! (Kivétel az erre kifejlesztett metszők.)
TILOS gyógyszerek beadása! (Kivétel egyes fájdalomcsillapítók.)
TILOS a végtag elkötése!
TILOS a sebet kiégetni!
Köszönet: Dr. Zacher Gábor főorvos Úrnak
Kommentáld!